„Beletartozik, mert bele kell tartoznia ebbe a megemlékezésbe néhány nagy kérdésnek is: Hogyan volt lehetséges ez a szörnyű katasztrófa? Mit lehet tenni, hogy ez soha, sehol, semmilyen etnikai, vallási vagy nemzeti közösséggel szemben meg ne ismétlődjék?
A kezdődő üldözés jeleit többen a jogok korlátozásában és a faji megkülönböztetésben ismerték fel. Kiemelkedik közülük Slachta Margit (1884-1974), a Szociális Testvérek Társaságának Alapítója. Ő hívő katolikusként fordult szembe a fajüldözéssel és mindenfajta embertelenséggel. Különös érzékenységet szerzett az emberek sorsa iránt abban a szociális munkában, amelyet a gyermekek, a nők és a családok érdekében fejtett ki. Ez volt a fő hivatása. A Magyar Országgyűlésnek egyébként a II. világháború vége előtt csak 1920 és 1922 között volt tagja. Ő volt hazánkban az első női parlamenti képviselő. 1922 után a Parlament döntéseiben semmilyen része nem volt és nem lehetett. Mint egyszerű állampolgár azonban megpróbált mindent megtenni a szegényekért, a szociális nyomorúságban szenvedőkért és később a náci befolyás ellen és az üldözöttek mentéséért. Slachta Margit a Katolikus Egyház tanítását az emberi méltóságról kérlelhetetlen következetességgel, megalkuvás nélkül képviselte. Nemcsak elvileg utasította el a faji megkülönböztetést, de elítélte a háború folyamán egyre fokozódó antiszemita propagandát, uszítást és gyűlöletkeltést is. 1942. április 29-én például ezt írta: »A miniszterelnökkel szemben kellene elsősorban fellépni, aztán a belügyminiszternél kikényszeríteni, hogy a gyűlölettel való mérgezést az egész vonalon tiltsa le. Tehát ne engedjen Krüger apó, Jud Süss stb. filmdarabokat, az újságjaikban tiszaeszlári [perről szóló]… uszító közleményeket… Bánjanak a munkatáborosokkal rendesen… és hagyjanak fel kiváló és érdemekben dús emberek keserítésével és alázásával«.
A későbbi évek igazolták, hogy Slachta Margit rendje, a Szociális Testvérek Társasága hány meg hány ember életét mentette meg, és megmutatták azt is, hogy a keresztény szeretet képessé tudja tenni az embert arra, hogy akár az életét is adja üldözött embertársaiért. Boldog Salkaházi Sára vértanú hitéből fakadó hősiessége örök példakép a számunkra. De sokan mások is méltónak bizonyultak arra, hogy a világ igazai közé számlálják őket: gyakran a hivatalos elismerés ünnepélyes formájában is, de mindenképpen a Mindenható előtt, aki a szíveket vizsgálja, és aki mindenkinek tettei szerint adja a jutalmat.”