„Én értem, hogy a nemzeti együttműködés rendszere nem teremthető meg egy csapásra, talán még kettőre sem, távol álljék tőlem a csodavárás, mint Makó Kánaántól, itt járnak még köztünk az offshore lovag oligarchák, akiket nem lehet levetni, mint egy alsónadrágot, nyilván, bár meg kívánom jegyezni, hogy a nagyhalak léte még nem ok a tyúklopásra, amely fölött viszont nem lehet szemet hunyni, sőt szemet kell nyitni felettük, mert sok tyúk disznót győz, és jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál.
»Ha kicsi a tét, a kedvem sötét.« A hetvenéves Girotti Márió (született Terence Hill) halhatatlan mondata, egy megrázó erejű rímes élc, amolyan »bonmot«. Itt a tét a söralátét. Hogy Arany Ászok-osra adóbevallok vagy urquellesre (netán szélsőjobboldali Hofbrau?), számít?
Fölkelti-e az adórendőrség érdeklődését, mondjuk? Ha Sztálinnak sikerült szalvettára a Jalta, miért ne jönne össze nekem? A mindenki számára élhetőbb jövő szórakoztat. A közösségépítő kormányzás megszületik a szikrázó napsütésben: a magánérdek csupán söralátét, az oligarcha offshore lován kilovagol Perzsiából.”