„Azt a levelet, amit a szombati Magyar Hírlapban hozzánk intéztél, egész egyszerűen elintézhetném annyival is, hogy szánalmas, hogy egy ilyen tehetséges ember, mint Te, idáig süllyedt. Magyarul: egy szarházi vagy. De ezt pont azért nem értenéd, mert egy szarházi vagy. Úgyhogy részletezem.
Először is túl jól ismerlek ahhoz, hogy erkölcsről papolj nekünk. Ezt Te is érzed, hogy a Te esetedben szürreális. Miután jól ismerjük egymást, tudom, hogy gondolkozol. Ahhoz túl sok időt töltöttünk együtt az általad is említett boros poharak mellett, hogy ne tudjam, ezt a cikket tollba mondták Neked. Hogy ezt Te miért vállalod folyamatosan, az legyen a Te dolgod.
(...)
Ráadásul mi ketten igen jókat röhögcséltünk hasonló humorunk miatt. És mindezeknek vége. Nem azért, mert én jobbikos lettem, hanem azért, mert a NAGY Fidesz-médiaóvodában Te Csintalan Sándorral és Vámos Györggyel totyogsz bájosan gügyögve a beígért torta felé. Hát ez lettél Te, Zsolt. Úgyhogy TE is abba a kategóriába tartozol nálam ezentúl, mint Vámos György. Nem, hogy nem kell köszönnöd, hanem ha két méteren belülre jössz, támadásnak veszem. Úgyhogy utoljára: szevasz.”