A magyar endorsement-cikkeket felesleges elolvasni, anélkül is tudjuk, miről szólnak.
2010. március 23. 12:30
p
0
0
0
Mentés
„Persze nem a könyvek hibája, hogy sok embernek nagyon határozott véleménye van a Műről úgy is, hogy még csak el sem olvasta. A magyar endorsement-cikkekkel más a helyzet: azokat tényleg felesleges elolvasni, anélkül is tudjuk, miről szólnak. És ez nem a mi hibánk.
Nem hogy magát az írást nem szükséges elolvasunk, de még az írás címét sem. Bőven elég a szerző nevére pillantani, és rögtön tudjuk is, melyik pártot ajánlgatná nekünk, ha vennénk a fáradtságot, hogy végigolvassuk. Ha ismerjük az adott publicista, holdudvarközeli, humánértelmiségi, művész stb. korábbi írásait és állásfoglalásait, személyes mániáit, konfliktusait és ezerszer megírt sérelmeit, garantált, hogy most sem fogunk meglepődni azon, hogy éppen kire vagy ki ellen szavaz. Nem lepődünk meg azon sem, ha fanyalog, hogy nincs kire szavazni, aztán az utolsó bekezdésben mégiscsak eszébe jut pár jó érv. (...)
És hogy mennyire sablonosak a cikkek, mennyire üresek az érvek, íme egy illusztráció. Gondolom nem kell magyarázni, hogy a valóság ennél picit árnyaltabb, összetettebb, bonyolultabb, ellentmondásosabb.
Elkötelezett: X = 1; Y = 0; z = 0. Szavazz X-re! Legkisebb rossz: Z < Y < X < 0. Szavazz X-re! Rettegő: X = -Y. Szavazz X-re! Taktikus: Y = Z. Szavazz X-re! Cinikus: X = Y = Z. Szavazz X-re!”