„A Megáll az idő és a Moszkva tér óta nem készült hiteles nemzedéki film. A tavalyi Papírrepülők, és az Itt vagyok ilyenek, de mégsem azok, ami persze nem is volt elvárás. A Megáll az idő a nyolcvanas években mondta el a hatvanas évek fiataljainak a problémáit, György Péter szavaival a kádári konszolidációba „rondítva bele”. A rendszerváltás-kori tizenévesekről pedig a Moszkva tér beszélt a kétezres évek elején. Kevesebbet, mint a Megáll az idő, de végül mégiscsak elárulva valamit a Török Feri-nemzedék közérzetéről, még ha a filmmel nem is direkt ez volt a szándék.
A Moszkva tér gimnazistái óta felnőtt még egy korosztály. Azok, akik maximum általános iskolába-óvodába jártak még, mikor a rendszert váltották, de ma már a magyar „felnőtt” társadalom legfiatalabb rétegét alkotják. Ők az én nemzedékem.
Azért van ideje egy új generációs filmnek, mert ismét lenne pár dolog, amit ez a generáció szeretne elmondani, vagy amikre szeretne választ kapni. Elsősorban annak a korosztálynak a képviselőitől, amelyik a rendszerváltást „csinálta” és most pénzt, elismerést, karriert biztosító és osztó, közgondolkodást irányító, tömegek sorsát befolyásoló pozíciókban ülve vezeti az országot.
Például tudják-e, hogy irtózatosan kibasztak a mi generációnkkal (is)? Hol az európai színvonal? Mi van a tanulás, a tudás, az igyekezet elismerésével? Tudják-e, hogy miért küzd az ország a saját szarában állva derékig, mikor állítólag a környék éltanulói voltunk? Miért nincs pénz, és még sok minden, ami állítólag lehetne? Miért nem úgy történik végül soha semmi, ahogy ígérik? Miért a gerinctelenek és a hozzá nem értők vannak fontos pozíciókban? Miért érzi úgy az ember, hogy valójában mindenki azt csinál, amit akar, az elvek és szabályok úgyis mindig az erősebbnek/pofátlanabbnak adnak igazat? És azt tudják-e, hogy mindezek ellenére ez még mindig egy élhető ország, nem az az infernó, aminek nap, mint nap lefestik?
És azt tudják-e, hogy a fentiek például azért vannak, mert nevezett generáció meg tudta teremteni a szabadságot, de működtetni már képtelen. Láthatólag még mindig nem értik, hogy működik az a világ, ahol nem a Központi Bizottság diktál, hanem a morál, az ésszerűség, a versenyszellem, meg a többi magasztos fogalom. Amik nem felülről jönnek, hanem belülről, és olyan egyszerű dolgokban kellene megmutatkozniuk, mint az egyenlő esélyek, a tisztességes munka, karrier és lakhatás lehetősége, a mások dolgába bele nem pofázás, az elvek, vallás, származás, a más vélemény tiszteletben tartása, szolidaritás, szorgalom, rugalmasság, satöbbi, satöbbi.”
