Bizottságok

„A riválisok mégiscsak veszélyesnek tartják a Bokros & co.-t. S ezért a pártmutyin alapuló kiszorítósdival megint csak lejáratnak egy demokratikus intézményt, kétségeket ébresztve a választások tisztasága iránt. Mondhatni, hogy az Országos Választási Bizottság orvosolta a döntést, csak hát ez a testület meg arra volt képtelen, hogy a törvényben megszabott határidőt betartsa.

Ennyi impotens, önagyonülésező grémium, mint a magyar politikában, nincs a világon sehol. Amit jól illusztrál a BKV-ügyet terítéken tartó parlamenti vizsgálóbizottság minap véget ért munkálkodása is. Aminek eredménye egy jelentés címén közreadott 120 oldalas szócséplés. Azért az, mert az irományban ahhoz képest, amit a sajtóból már amúgy is tudunk, szinte egyetlen új információ, tény, összefüggés nem merül fel. Naná, hogy nem.

Mert eleve politikai célból hívták életre a bizottságot. Hiszen mi egyéb célt szolgálna egy ilyen izé, amelynek nyomozati jogköre nincs, semmilyen állításnak, sugallatnak utánajárni nem tud, ráadásul a megidézettek fele nagy ívben tesz a bizottságra, és meg sem jelenik a plénum előtt. (Na, próbálná ezt meg valaki Amerikában!) S mindezt párhuzamosan azzal, hogy a hatóságok tényleg intenzív nyomozást folytatnak az ügyben, és a sajtó is teszi a dolgát. Ebben az összevetésben önleleplező módon derül ki, hogy egy ilyen bizottságnak mennyire értelmetlen az erőlködése. 

Noha egy szempontból lehetett volna feladata a testületnek. Feltárni a BKV működtetésének strukturális anomáliáit, a szerkezetbe kódolt visszaélési lehetőségeket. Erre volna jogosítványa a politikának. De erre kísérletet sem tettek. Csak majd nehogy az legyen a radikális változtatás, hogy az új színezetű fővárosi vezetés lecseréli a talicskát, amivel az eddigiek kitolták a pénzt a vállalatból. Egy nagyobbra.”