„Köszönöm, hogy együtt folytathattuk a négy év előtti sorokat, vagy másképpen szólva: én most is örömmel dolgoztam, ők meg ez úttal is hagyták. Köszönöm nekik még azt is, hogy soha nem írták át egyetlen soromat, és köszönöm minden olvasó(m)nak, hogy a 168 órát itt, a véleményes blogban eddig is olvasták. Ezt a jó szokást meg is tarthatják. Közben persze nem gondolom azt sem (hogy egészen naprakész legyek), hogy afféle, épp az MDF-re, vagy a magyar demokráciára nézve veszélyes, kiirtandó dúvadja voltam honi politikánknak. Valami olyan formájú durva ösztönű négylábú, utóbb épp a kilövendők listájára került penetráns példány, amelyik huszonöt évvel ez előtt (még fiatal, rezgő tekintetű, ám nyilván már akkor is megélhetési), ravasz őz korában is letaposott mindenkit.