„Tananyag lesz Mohácson a busójárás - jelentette be Mohács egyre inkább a Jobbik helyi prominensével vívott presztízsharcáról elhíresülő polgármestere vasárnap. Szép is ez. Így majd egyre gyakoribbak lesznek az olyan beszélgetések, mint - »Na, hogy ment? - Ne is mondd, két tárgyból megvágtak. - Ne már, miből? - Matekból meg busóból - Hűha, mi volt a baj? - A geometria meg a kereplés«.
Nyúzzák majd a diákokat gatyatömésből, kolompolásból és télkergetésből, míg a lányok vesszővel-buzogánnyal űzése már bizonnyal a népszerűbb tárgyak közé tartozik majd. Párhuzamosan a lányok sikításból és a busók elől tessék-lássék menekülésből jeleskedhetnek majd a tanórákon.
Ettől még maga a kezdeményezés derék, bár sok féléves kurzust nehéz komolyan elképzelni belőle. A negyvenéves tapasztalattal bíró maszkfaragó műhelyének meglátogatása, idős sokacok előadásának régmúlt idők busójárásáról, egy órának arról, hogy milyen hullámvölgyeken van innen és túl a népszokás, természetesnek kellene lennie Mohácson. Megkockáztatom, az is. Bejelentés, melldöngetés nélkül. Ha másért nem, akkor azért, mert idegenforgalmi szempontból a város aligha kapaszkodhat másba. Ez nagyjából fel is rajzolja az ívet, hogy Debrecenben kolbásztöltésből és virágkötészetből, Baján halászléfőzésből, Egerben végvárságból, Kecskeméten pedig egyenesen repülésből kell majd számot adnia tudásáról a helyi diákságnak, hogy az ottani fesztiválok kellő pedagógiai megalapozottsággal fogadják a látogatókat.”