A végén mindig a művész, és nem a csőcselék mondja ki az utolsó szót.
2010. február 22. 18:01
p
0
0
34
Mentés
„Újra és újra elmondtam, hogy Polanski, az ember számít, nem a művész. Sokszor elmondtam már ugyanitt, hogy ugyanúgy megvédtük volna, ha nem Polanski lenne, hanem egy egyszerű, ismeretlen állampolgár. Unos-untalan elismételtem, közel sem azért, hogy megvédjem, hogy a hírneve, tehetsége és lángelméje, melyek egy csomó gyanúsítgatásra és bűnre adnak alkalmat, teherként nehezednek rá, amelyek más ember esetében nem állnának fenn.
Mindazonáltal számomra ezek rendkívüli hírek, amelyek két dolgot bizonyítanak. Először, hogy még mindig léteznek becsületes férfiak és nők - a Berlini Filmszemle zsűritagjai - akik visszautasítják, hogy a tömeg megfélemlítse őket, és akik ha mesterművel találkoznak, nem félnek mesterműnek nevezni azt. Azt is bizonyítja, hogy léteznek olyanok, akik természetüknél fogva visszautasítják, hogy az a bagázs félemlítse meg őket, amelyik a sarkukra tapos, mert biztosak abban, hogy sarokba szorította és legyőzte őket. Roman Polanski ilyen ember.
Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy láthattam, amint Roman Polanski befejezi ezt a filmet. Néhány óra leforgása alatt megfigyeltem, hogyan finomít a távolból egy vágáson, javít a kalibráláson, anélkül, hogy élőben látná azt, vagy újra feltalál egy tekintetet vagy az ég színét börtöne mélyén. Nos, az Arany Medve bátorságának győzelmét fejezi ki. Az ellenállás elképesztő és szokatlan szellemének ragyogó elismerése.
Azoknak a rohadékoknak, akik azt hitték, eltemették őt, azoknak az álarcos vagy álarc nélküli bosszúállóknak, akik arról álmodtak, hogy élve eltemették őt egy új vasálarc mögé, azoknak, akik el akarták felejteni és el akarták feledtetni az egész világgal, ez a cselekedet egy alapvető igazságra hívja fel újra a figyelmet: a művész elpusztíthatatlan kőszikla. A végén mindig a művész, és nem a csőcselék mondja ki az utolsó szót.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Nagyon disszonáns írás ez. Mintha Polanskit a művészetéért támadnák. Mondjuk a fasiszták. Vagy a csőcselék. De az igazi művészt nem tudják megsemmisíteni. Valóban nem. Villon művészete is ragyog. Noha teljesen jogosan végezte akasztófán.
