Baloldali értelmiségiek gyakran hivatkoznak arra, hogy a kommunizmus áldozatait nem etnikai hovatartozásuk alapján irtották, mint a nácik a zsidókat. Pedig dehogynem.
2010. február 25. 09:29
p
0
0
8
Mentés
„Történelmi léptékkel mérve, nagyon gyorsan torzult el az a baloldali ideológia, amelyet Karl Marx korában kommunizmusnak neveztek, majd szocializmusnak, később népi demokratikus rendszerként, még később pedig államszocializmus néven emlegettek. Amint az egyenlőség eszméje politikai gyakorlattá vált, ijesztő gyorsasággal kegyetlen diktatúra lett belőle. De nem ám a »sztálini önkény« alatt, amint Magyarországon még ma is sokan megpróbálják elhitetni. Hanem húsz évvel korábban, rögtön a kezdeteknél. 1917. október 25-én, ugye, Oroszországban hatalomra jutottak a bolsevikok, akik zászlajukra tűzték a szabadság, a béke, a földosztás, az etnikai egyenlőség szép jelszavait. Alig egy hónappal később, 1917 decemberében azonban a nagyobb városok külső kerületeiben Lenin rendeletére már létrejöttek az első kényszermunkatáborok. Túszejtések, kivégzések, pártok, újságok betiltása, 1918 januárjában az egyházi vagyon teljes elkobzása – még egy év sem telt 1917 októberétől, és 1918. szeptember 5-én megszületett A vörös terrorról című rendelet, amelynek alapján bárkit agyonlőhettek. (...)
Az emlékezést tudatos hazugságok is nehezítik. A baloldali értelmiség körében Magyarországon például gyakran hivatkoznak arra, hogy a kommunizmus áldozatait nem etnikai hovatartozásuk alapján irtották, mint a náci Németországban a zsidókat. Pedig dehogynem: a Kreml utasítására a kollektív bűnösség elve alapján csak a Szovjetunióban tizenöt népet – az újszülöttektől az aggastyánokig – kényszermunkatelepekre deportáltak. A vagonokba zsúfolt szerencsétleneknek más bűnük nem volt, mint hogy a megtorlásra ítélt népcsoportokhoz tartoztak. Sokan a deportálás színhelyére vezető utat sem élték túl. A nácizmus felett győzedelmeskedő Vörös Hadsereg Európából hazatérő egyes katonáit a szovjet határról automatikusan egyenesen a (szintén szovjet) koncentrációs táborokba küldték, csak mert csecsenek, krími tatárok vagy más »bűnös etnikumok« tagjai voltak. Egy másik makacs legenda szerint gyermekeket nem küldtek a Gulag koncentrációs táboraiba, és nem végeztek ki a nemzetköziség mintaországában. Pedig dehogynem: volt idő, amikor a szovjet törvények már a tizenkét éves gyermekek agyonlövését is lehetővé tették.
A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján a magyar iskolákban arról kellene beszélni, hogy miért történhetett meg mindez. Hogy miként hálózhatta be ez a rendszer a Föld olyan, egymástól nagyon távoli és nagyon különböző országait, mint a kommunista diktatúra retorzióit máig elszenvedő Kuba vagy Kambodzsa, ahol hegyekben állt a kivégzettek koponyája? Miként juttatta zsákutcába Fekete-Afrika fejlődését vagy Dél-Amerika számos államát?”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hogyan lett egy '56-os forradalmárból Kádár ügynöke, aki még a saját feleségéről is jelentett? Tragikus és fordulatokkal teli történet a forradalom utáni megtorlás korából.
Itt ez az emléknap: 72 órával azután, hogy a gennyes utódpárt, az ÁVH-s kölkök (SZDSZ) és az identitásnélküli senkik csoportja (MADÖF) LESZAVAZTA az indítványt, miszerint a kommunizmus véres bűneinek tagadása ÉPP OLYAN szabályozás alá essék, mint a zsidók genocidiumáé...
Havas Szófia szellemisége uralkodik a BUKÁSRA ÍTÉLT pártokban.
Hát ezt is ki kell kalapálnunk, ezt a deformációt.
