Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Mi, jobboldali magyarok húsz éven át joggal érezhettük, hogy a hivatalos Amerika nem nyújtja nekünk baráti jobbját.
„Szegény Bartus László, ti tényleg azt gondoljátok, hogy tényezők vagytok? Nem veszitek észre, hogy nem 1991-et írunk? Lejárt az időtök, végetek van, kimentetek a divatból. Lassan mondom, hogy megértsd: konyec filma. És immáron nemcsak itthon, de a tengerentúlon is. Nem azzal követtétek el a döntő hibát, hogy ösztönösen és gátlástalanul hajbókoltatok húsz éven át a mindenkori amerikai nagykövetnek, hogy hazudoztatok a magyar emberekről, a jobboldalról, a „fasizmusveszélyről”. Washingtonban akkor telt be a pohár, amikor Gyurcsány Putyinnak gazsulált, és az orosz politikai és gazdasági beszivárgás felvonulási terepévé tette az országot. Amerika továbbá azért veszi le a kezét rólatok, mert az elemi biztonságot sem garantáljátok Magyarországon, szövetségesnek és barátnak egyaránt alkalmatlannak bizonyultatok.
A Magyar Hírlap köszönti az Egyesült Államok új nagykövetét, Eleni Tsakopoulos-Kounalakis asszonyt. Első nyilatkozatai alapján úgy tűnik, hogy ő valóban elfogulatlan és őszinte barátja a magyar népnek. Annyi kudarcos esztendő után őszintén bízunk abban, hogy egyenlő mértékkel méri majd a két politikai tábort. Mi már ezzel is maximálisan elégedettek lennénk.
Tudja, nagykövet asszony, a magyar jobboldal nem akarja behabzsolni az egész országot. Majd tapasztalni fogja, hogy a hazai jobboldal legjobbjai – szemben a posztkommunistákkal – elfogadják a különbözőség tényét. Mi nem vagyunk Bartus Lászlók – velünk újrakezdheti, amit elődei elrontottak.”