„A közvélemény-kutatásokat fölényesen vezető Fidesz egyáltalán nem érdekelt programjának részletes kibontásában. A pártnak nincs is publikált aktuális választási programja, ehelyett a 2007. decemberi pártprogramhoz vagy az EU-választásokra készült dokumentumhoz fordulhatunk. A párt intellektuális játékra hívja az érdeklődőket: a pártelnök évértékelőjéből, a szóvivői tájékoztatókból és politikusainak interjúiból próbálhatjuk meg a program-puzzle darabjait összerakni. A játékhoz tartozik az is, hogy bizonyos puzzle-darabok (például Mádi Lászlóé) hirtelen eltűnhetnek a készletből, vagy egy helyre több beilleszthető darabka is a készletben van (egységes adó vagy családi adózás).
Ellenben nem lehet semmi kétségünk a Jobbik programjáról. Míg a Fidesz a változás, a Jobbik a radikális változás pártja. Rendkívül részletes és az élet minden területére kiterjedő a 88 oldalas, apró betűkkel nyomtatott alapvetés. Ha ön - többek között - visszaállítaná a halálbüntetést és a csendőrséget, megszüntetné a devizahitelezést, a 6 osztályos gimnáziumokat és a bolognai rendszert, újratárgyalná a külföldi adósságunkat, az euroatlanti külpolitikai orientációt keletire váltaná, bővítené az atomenergia-termelést, hajózható csatornával kötné össze a Dunát a Tiszával, örülne egy alanyi jogon járó e-mail postafióknak és szívesen látna több Horthy-szobrot köztereinken - már meg is találta az érdekeit képviselő pártot. E programpontözönből viszont éppen a prioritások hiányoznak, egy kormányzati ciklusban ennyi változtatást keresztülvinni nyilvánvaló képtelenség.
Korántsem vész el a részletekben nyolcéves kudarcának minden terhét magával cipelő MSZP-program. Mert bármit írnak is (egy példa: »A baloldal nem tűrheti egy új kiváltságos rend kialakulását, amelynek mindent szabad.«), azt az olvasó rögtön szembesíteni tudja kormányzásuk valóságával. S bár a Bajnai-féle kármentésnek vannak valódi eredményei, senki sem feledi, hogy azt a kárt igyekeztek csökkenteni, amit jórészt saját maguk okoztak.”
