„Eddig a főváros zsarolta a kormányt: ha nincs pénz, megbénul a tömegközlekedés, most e játszmába a BKV dolgozóinak egy része is beszállt. Egy sztrájkra mi, utasok, fel tudunk készülni, egy partizán módra végrehajtott munkalassító akcióra viszont aligha. Az összeomlás szélére jutott buszközlekedés nem érte el a centit vágó főpolgármester ingerküszöbét, nem szólalt meg. A főváros közleményben mindössze annyit tartott fontosnak tudatni, hogy a sofőrök túl jól keresnek, az adófizetők és az utasok pedig túl keveset fizetnek a szolgáltatásért.
Némaságba burkolóztak a szocialista potentátok is, akiknek hivatali ideje alatt végérvényesen padlóra került a vállalat. Hagyó Miklós azóta nem szólalt meg, hogy lemondott főpolgármester-helyettesi tisztségéről, Horváth Csabának, az MSZP esélyes főpolgármester-jelöltjének pedig Budapestügyi kormánymegbízottként nem volt mondanivalója. Annyira jutottak, hogy szándéknyilatkozatot írt alá a kormány és a főváros, új járművek viszont ezentúl sem lesznek, legfeljebb 230 Ikarust renoválnának. A többit pedig oldja meg az új kabinet és az új városvezetés. A tavasszal ötven, főként fővárosi egyéni választókörzetben győzelmet váró szocialista majd várhatja, hogy a szavazóik eljussanak valahogy a fülkéig.”
Schmidt Gábor: Túlbuzgók (Nol)