Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Lehet, hogy nőből nem lesz jó vezénylő tábornok, de az is lehet, hogy ide óvónéni kell.
„Szellemét a kor nem égeté meg. Szövetségi politikája, a sakklogikával megkötött egyezségek a tisztességtelenség, és ha egyszer nőről van szó, természetesen a kurválkodás vádját vonták a fejére. Ismét szólok: mégiscsak valakinek az anyjáról és feleségéről volna szó, érdemes lenne disztingválni. Túl sok morális alapja ugyanis nincs a szörnyülködésnek.
Nem ugathat elvtelenségről a fideszes: náluk mélyebbre nem ment senki a szavazathalászatban. A döglött kagylókat is felszedték a fenékről. Tizennegyedik havi nyugdíj, szociális népszavazás, munkástagozat, bekebelezett kispártok, sunyin odadobott puszik a náciknak: ami kompromisszumot meg lehet kötni a választási sikerért, azon ők túl vannak. Egy Retkes Attilából kiszívni a tápláló testnedveket, az ehhez képest kulturált étkezés késsel-villával.
Kevésbé látványos a platformokra és helyi bűnszövetkezetekre tagolt MSZP szervezeti kultúrája, de hogy eladják az anyjukat egy társasházért, az azért tudható. Faszán illusztrálja mindezt a nyugdíjrendszer körüli hercehurca, ahol úgy hazudik mindenki, ahogy a csövön kifér. Minderre az MDF válasza ennyi: szánalmas, szomorú, szégyenletes. Jelenleg az MDF az egyetlen parlamenti párt, amely a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságát hangoztatja, márpedig történetesen ez a tényvalóság. Ők mondanak igazat, mindenki más kamuzik.”