Abszurditás vagy moszkvai kényszer magyarázza az AfD-hez való fideszes közeledést

Jómagam részben konzervatív, de meghatározó részben nyitott, szociáldemokrata családapa és közgondolkodó vagyok.

Lehet, hogy nőből nem lesz jó vezénylő tábornok, de az is lehet, hogy ide óvónéni kell.
„Szellemét a kor nem égeté meg. Szövetségi politikája, a sakklogikával megkötött egyezségek a tisztességtelenség, és ha egyszer nőről van szó, természetesen a kurválkodás vádját vonták a fejére. Ismét szólok: mégiscsak valakinek az anyjáról és feleségéről volna szó, érdemes lenne disztingválni. Túl sok morális alapja ugyanis nincs a szörnyülködésnek.
Nem ugathat elvtelenségről a fideszes: náluk mélyebbre nem ment senki a szavazathalászatban. A döglött kagylókat is felszedték a fenékről. Tizennegyedik havi nyugdíj, szociális népszavazás, munkástagozat, bekebelezett kispártok, sunyin odadobott puszik a náciknak: ami kompromisszumot meg lehet kötni a választási sikerért, azon ők túl vannak. Egy Retkes Attilából kiszívni a tápláló testnedveket, az ehhez képest kulturált étkezés késsel-villával.
Kevésbé látványos a platformokra és helyi bűnszövetkezetekre tagolt MSZP szervezeti kultúrája, de hogy eladják az anyjukat egy társasházért, az azért tudható. Faszán illusztrálja mindezt a nyugdíjrendszer körüli hercehurca, ahol úgy hazudik mindenki, ahogy a csövön kifér. Minderre az MDF válasza ennyi: szánalmas, szomorú, szégyenletes. Jelenleg az MDF az egyetlen parlamenti párt, amely a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságát hangoztatja, márpedig történetesen ez a tényvalóság. Ők mondanak igazat, mindenki más kamuzik.”