316=273

"Egyértelmű: kockázata egyedül csak az ügyfélnek van. Úgy tűnik, az emberek csak és kizárólag addig fontosak a hitelintézetek számára, amíg megkötik velük a szerződést. Emlékezetes, gyakran maguk a bankok beszélték rá az ügyfeleket, hogy ne forintban, hanem euróban vagy inkább svájci frankban adósodjanak el, mert az "kedvezőbb". Aztán amikor többek között a hiteltelen kormányzás miatt bedőlt a forint, azzal együtt buktak a magyar családok házi pénztárai is.

Persze aki devizahitelt vesz fel, az számoljon az árfolyamkockázattal is. Ám itt már nem csak arról van szó, hogy a pénzintézetek az árfolyamváltozás miatt emeltek.

De talán nem is a bankokra kell haragudni. Ők pont addig mennek el, addig tekintik prédának és nem ügyfélnek a magyarokat, amíg azt a kormány, a politika hagyja, s a jogszabályok megengedik. Túl sokat azonban nem érdemes várnunk e téren egy olyan országban, ahol a magyar érdekek képviselete helyett hét éve abban versenyeznek a kormányok egymással, hogy melyikük tudja jobban megsütni saját pecsenyéjét, s százmilliós saját vagyonokat menekítenek és menekíttetnek külföldre.

A devizabuktát megúszhattuk volna, ha már euróval fizetnénk. Csak úgy emlékeztetőül, a Fidesz-kormány idején a közös uniós fizetőeszköz bevezetésének várható dátuma 2007 volt, a pesszimistább verzió 2008-cal számolt. Aztán egymásnak adták a "szakértői" szocialista kormányok a kilincset és a bársonyszéket, s regnálásuk éveinek számával egyenes arányban távolodtunk attól, hogy Magyarországon is euróval fizessünk. Ma pedig már céldátum sincs. Így marad a kockázat – na persze, nem a bankoknak…"

316=273 (Csákó Attila, MH)