Látópontok

Nyitókép: Rajcsányi Gellért

Szertartásos szórakozásom, hogy nyaranta előveszem Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című, csodálatos művét. Akár otthon, a négy fal között ülök még, és közben sóvárgok az elindulásra, az országjárásra, akár épp megérkezem valahová – jellemzően a Dunántúlra, jellemzően egy bizonyos nagy méretű, édesvizű tó vonzáskörzetébe, sokak által szépnek mondott tájainak mélyére –, nyitom a könyvet és hangulatba kerülök. Milyen hangulatba is? Az Utazás a Balaton körül műfaja nehezen meghatározható: óriás esszé, anekdotagyűjtemény, korát megelőző tudatfolyam-irodalom – egy sokat megélt és sokat töprengő, e sorai írásakor már idős közéleti szereplő prózában írt végtelen ódája kvázi szülőföldjéhez, szülővizéhez.

Eötvös Károly olyan személyiség volt, akiből ma is kellene száz vagy ezer. Elkötelezett politikus, elvekkel rendelkező ügyvéd, jó tollú író, szenvedélyes publicista, hazáját szerető és noszogató patrióta. Egyszerre nosztalgikusan konzervatív és jó szándékú szabadelvű személyiség, aki büszke magyarként védte a nemzeti érdeket, a józan ész képviselőjeként szembeszállt a sötét babonasággal, s realista reformerként nógatta a változtatást ott, ahol szükségesnek látta. És mellesleg forszírozta és finanszírozta az első siófoki református templom felépítését – helyi katolikus (!), ámde önjáró és külön utas ősatyámmal, Szűrszabó József egykori siófoki falu­bíróval együtt. Nekem ez is egy történet, ami otthont teremt, ami ideköt, ami identitást, gyökérzetet és bizonyosságot ad.

Látópont: így írt Eötvös a szeretett szülőföldje töviről hegyi­re ismert tájai közül is a számára legkedvesebbről. „Hanem hát van mégis látópont, mely várja művészét, s melyről meg lehet alkotni a világ legszebb tájképét. Ez a lovasi hegy s ezen is az én legkedvesebb és legrégibb barátomnak, Mórocza Kálmánnak szőlőhegyi kisded hajléka. Amint a hajlék ajtaján kilépünk: ott az a látópont. Lovas kicsiny falu, szűk völgy torkolatán, alig ötven-hatvan házból álló, alig látszik ki kerti fái közül. Még temploma is kicsiny. Alig nagyobb jókora faliszekrénynél, a tornya is olyan, mint hajdani legényes pipafödél, de régi az a templom… Munkám közben pihenőül, erőgyűjtésül, le nem írható gyönyörűségül elnéztem a tájat. Egykor volt kedvem a rajzolgatáshoz. Bohó ifjú mindent megkísérel. Sokszor jutott eszembe: ezért a tájért érdemes volna még egyszer mozgásba hozni a rajzolószereket s talán az ecsetet is. Késő gondolat… Előttünk a Balaton, de túlsó partja messze, alig láthatni ködbe vesző vonalát. Itt legszélesebb a víz. Jobbról, napnyugatról Tihany félszigete a határ. A látópont magas, alattunk fekszik az egész világ, a közelben is tíz faluval, száz úri nyaralóval s ezer szőlőhegyi fehér hajlékkal. Mind vár, mind hí, mind mosolygó arccal ajánlja barátságát. S népe is olyan a tájnak, mint maga. Szíves, vidám és magyar.”

Látópontok – kinek mennyi van belőle? De nevezhetjük otthonpontnak is. Lehet egy szeretett helyszín, egy elgondolkodtató eszmefuttatás, egy odabent mélyre menő verssor, egy egykori vagy mai társaság, beszélgetés vagy akár csak egy félszavas megjegyzés, egymásra kacsintás vagy csupán egy tűnő, régi emlék – amiben otthon vagyunk, amiben magunkra, személyes kis világunkra és az általunk vallott és álmodott hazára ismerhetünk. Amiből tégláról téglára felépül és összeáll identitásunk.

Nekem, neked, nekünk megvannak az ilyen látópontjaink, otthonpontjaink? Ismerjük annyira városunkat, hazánkat? Ragaszkodunk hozzájuk, védelmezzük őket, igazodunk hozzájuk szellemileg? Tudunk-e még egyáltalán megállni, ragaszkodni, szellemileg magasabbra tekinteni a mindennapok sodrásában, a minden korábbinál jobban felgyorsult életben, a végtelen streamek és minden egyéb figyelmet elterelő, szétdobáló mesterkedések korában? Mai gyerekek mai szülőjeként sokan pontosan tudhatjuk, mennyire nehéz a lassúdad valóságban tartani a gyerekeket. És persze magunkat is. De legyen ehhez szellemi táplálék, támasz és vigasz és ihlet az idei Útravaló, benne sok olyan személyiséggel és történettel, aki és amely a megtalált látópontokról, megtalált otthonpontokról szól.