Két alkotó, író, zenélő, gondolkodó, töprengő ember. Két magyar. Két barát. Győrffy Ákos és Németh Róbert. Egyikük a Börzsönyben, másikuk Pesten él, egyikük a Mandinerre, másikuk a HVG-re ír. És a Margit-szigeten beszélgettek egymással. Mert „az egyetlen megoldás talán tényleg a beszélgetés”.
A hithez és a természethez egyaránt közelebb kerülhetünk Mátraverebély-Szentkúton, Észak-Magyarország hegyi zarándokhelyén, nemzeti kegyhelyünkön.
Premontrei szerzetesek, középkori templom, barokk kolostor és újjáéledő majorság. Kevesen ismerik a zalai Türjét, pedig a magyar történelem legfontosabb korszakai mind lenyomatot hagytak itt.
Arról is csak kissé felnőttebb fejjel értesültem, hogy mennyi megtört, majd újjáépített polgári egzisztenciát őriztek a szebb napokat látott, évszázados épületek. Kacsoh Dániel írása.
A szemünk előtt erodálódik a második világháború utáni „emberi jogi konszenzus”, a technokrácia, a semlegesség, a mindenáron való középen állás, a semmilyen centrum uralma. Szilvay Gergely írása.
Ha valaki 1999 nyarán azt mondja nekem, hogy negyedszázaddal később Ákossal beszélgetünk majd az ő meghatározó emlékeiről és álmairól, biztosan nem hiszem el.
A popsztár szótól mindig idegenkedett, és egyre kevésbé érzi magáénak a megmondóember szerepét is. Sokféle címkét aggattak már rá, de csak kevesen tudják, kicsoda valójában. Interjúnk.
Tényleg csak a labancok italaként indult nálunk a sör? Hogy áll a magyar sörfogyasztás, és mik a magyar hagyományok? Katona Csaba történésszel beszélgettünk.
Ötven évig volt Magyarország királya, közben német-római császárrá emelkedett, és az oszmánok előretörését is feltartóztatta. A kissé elfeledett Zsigmond igazán nagy egyénisége volt a magyar és az európai történelemnek. Skorka Renáta történészt kérdeztük.
Családi műhelyként indult, díjak sorát nyerte már el, hamarosan a nagyáruházakban is találkozhatunk vele. Az erdőkürti Tolbán Sajtmanufaktúrában jártunk.
Az extra nagy rántott húsairól és cordon bleu-iről országszerte híres PléhCsárda már több mint harmincöt éve várja a házias ízekre vágyókat a Kolozsvár utcai piacon.
A borásszal, aki jobban szereti szőlőművesnek hívni magát, először egy asztalnál beszélgettünk, utána felmentünk a világ tetejére, majd hogy ne érje szó a ház elejét, csak megittunk egy jó fröccsöt is.
Azért jó rábakecölinek lenni, mert így mindenhol otthon vagyok. Nem tudom, honnan a varázslat, de működik: gyerekkoromban figyeltem föl rá. Kovács Gergő írása.
Balázs Gyula „Kowalsky” énekessel és zenésztársával, a basszusgitáros Szórád „Jimmy” Csabával a kezdetekről, az áttörésről, a dalaik mondanivalójáról és a jövőbeli duettekről beszélgettünk.
Mögöttünk a Szent György-hegy sötét kúpja, felettünk a szigligeti vár csalóka sziluettje, és innen, a Kárpát-medence legszebb jegenyesorától már látszik az ezüsthíd a Balatonon. Muray Gábor írása.
Ez is az otthon: a jól-rosszul, de együtt elvégzett feladatok sora, minden aggodalom, minden verítékcsepp.
Nem tipikus balatoni célpont. Amikor szóba kerül, hol van, általában úgy oldom meg, hogy „Keszthelyhez közel”. Érdekes módon sokan mégis ismerik Vonyarcvashegyet.
A zebegényi Hajózástörténeti Múzeum elvarázsolt hely. A szó szoros értelmében az, nem csak képletesen. Varázsa leginkább abból ered, hogy egyszerre múzeum, és – hogy is mondjam – kegyhely. Mert a változatos tárgyi anyag bemutatásán túl ez a tárlat egy hajdani hajós és édesapa emlékműve is.
