Mindenki értetlenül áll a történtek előtt: vérfürdőt rendezett egy 13 éves fiú

Nem sokon múlt, hogy nem ölte meg az édesanyját és a nagymamáját.

Ha hazaérek, át is váltok a világ legszebb nyelvére: a palócok földjén, Mikszáth birodalmában, Patakon nőttem fel, ahol eszik a pampuskát, építik a virágkunyhót, nagymamám után pedig már édesanyám tereli az unokákat az erkélyről.
Veszettül tekerek le a lejtőn, csak úgy porzik utánam az út. A sárga Csepel kormányát alig bírom egyenesen tartani, suhanhatok vagy ötvennel. Növelni kell a tempót, hiszen lassan elhúzzák az esti harangszót, márpedig legkésőbb az este nyolc órai harangozás utolsó ütemére be kell gurulni a garázsba, anyám már ott vár az erkélyen, vigyázva, hogy időre hazaértem-e. Most is sikerül, pedig az utolsó utáni pillanatban indultam el.
Nehéz elszakadni a pataki Béke úttól, ahol nagymamámék laknak, ott jön össze ilyenkor nyáron a faluban a legtöbb gyerek. Mezítláb rohangálunk, csupa fekete a talpunk az aszfalt megolvadt szurkától. Demokrácia van: ha fiúk vannak többségben, akkor focizunk, ha lányok, akkor kavicsot gyűjtünk, vagy dinnyemagot köpünk, versengve, ki tud legmesszebbre.