Visszaút a bálterembe: egy magyarabb Európa és egy európaibb Magyarország kiegyezésének lehetőségéről

2025. augusztus 14. 05:21

Szívből kívánom, hogy a következő csatát Ukrajna talpra állítása ügyében már ne az árbócról kelljen megvívnunk, meg nem értett, irritáló, ütött-vágott váteszként. Kívánom, hogy a mögöttünk hagyott rossz idők tapasztalatai teremtsenek jó vezetőket az európai kapitányi hídra, akikben bízhat egy kívül kicsi, belül igen nagy európai nemzet.

2025. augusztus 14. 05:21
null
Kohán Mátyás

„El innen, el! A fergeteg vad sós ízét iszod 
s száraz torokkal hívod az öt messzi csillagot. 
Vihar kell, nem hajófenék és patkány-bódulat, 
marjon beléd a fergeteg, de ember légy: szabad! 

Hagyd őket, hadd táncoljanak a zúgó ár fölött, 
téged a csillag-ámulat az árbochoz kötött. 
Hadd ostorozzon szélvihar, szaggassa szégyened, 
hogy lám: emberré szült anyád, de társad nem leled.

Hazug a fényes bálterem, az önfeledt öröm, 
örvények nyílnak, s itt zuhog a végzet: vízözön 
borítja el a táncoló hajót és táncosát, 
te élsz, mert álltad a vihart s megláttad a csodát.”

(Békés Gellért OSB: Dél Keresztje alatt – Rendtársaimnak Brazíliában) 

Békés Gellért bencés papköltő sorai jutnak eszembe, ha a soproni kilátópontból tekintek 2030-ra. Az Európa hajó alatt haragos az óceán, Magyar­ország pedig még csak nem is a hajófenék látszat­biztonságában táncol. Magyarország, bár oda senki nem hívta, az árbócba kapaszkodva kémleli a haragos vizet, báltermi pozíciója helyett a hajót fenyegető veszélyeken jár az esze, miközben mardossa a fergeteg hajón kívülről és – ezzel nem számolt Gellért atya – belülről. 2022-ben Magyarország még két kézzel fogta az árbócot. 2025-ben azonban, ötévnyi szűnni nem akaró vihar után már azon töpreng, hol volna jobb neki 2030-ban. Visszaereszkedjen dolgavégezetlenül a hajófenékre Szlovénia és Ciprus közé, ahonnan a viharos tenger nem látszik, csak a hitelbe vett sámpányer és a zsíros falatok, reménykedve, hogy a nagyok majd csak kivezetik valahogy a hajót a viharból, mielőtt elfogyna a pezsgő? Vagy maradjon az árbócnál, és a maga szerény erejével dolgozzon azon, hogy a nagyok arrafelé vigyék a hajót, amerre biztonság és béke van? 

Lefordítom a képes beszédet szálmagyarra: mi vajon a költségesebb hosszú távon? Együtt élni az Európai Unió nagyjainak rossz döntéseivel a migrációtól az orosz energiáról való leváláson át az Ukrajna jelentette kereszt vállunkra vételéig, vagy megpróbálni szembeszállni e problémákkal, ami a nagyok haragját hozhatja magával? Ezen töpreng ma Magyarország, végső soron ez az alapkérdése annak a választásnak is, amelynek előnyarán ezt az Útravalót kezébe veszi a kedves olvasó. 

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!