„Már nem bírja a testem” – a Fraditól legendaként távozott, pályafutásától Európa-liga-győzelemmel búcsúzna

Gratulálok, hogy az Esztergom történetének első nemzetközi szereplése során rögtön négyes döntőbe jutott a csapat a női kézilabda Európa-ligában. Sikerült már feldolgozni ezt a sikert?
Igen, és nagyon jó érzés – válaszolta a Mandinernek az FTC-Rail Cargo Hungaria korábbi, a Mol Esztergom jelenlegi kézilabdázója, Szucsánszki Zita. – Tetszik, hogy minden évben egy kis extrát hozzá tudunk tenni a teljesítményünkhöz. Úgy indultunk neki a sorozatnak, hogy jó lenne bekerülni a Zvezda elleni párharc során a csoportkörbe, aztán persze evés közben jött meg az étvágy. Elképesztően jó élmény volt az is, hogy külföldre is elkísértek minket a szurkolóink, rengeteget segítettek. Olyan érzésem volt, mint amikor a Fradival a KEK-ben meneteltünk, kicsit arra hajaz az egész.

Ez egy tündérmese?
Szerintem igen, mindenki meglepődött azon, hogy így alakultak a dolgaink. A főszereplő mégis Elek Gábor a történetben, ő miatta jöttek ide a játékosok. Ugyanazt próbálja véghezvinni, mint a Fradinál, szinte csak magyarokkal. Nagyon hisz az elvégzett munkában, aminek mindig megvan az eredménye. A szerencsével sem állunk hadilábon, de tudjuk, hogy azok mellé szokott állni, akik többet tesznek érte.

A Zvezda ellen ugyan meglett az El-főtábla, de a csoportot meglátva nem az lehetett az első gondolatuk, hogy biztosan továbbjutnak…
Mindenki abból indult ki, hogy a csapatok tavaly hogyan szerepeltek. Aztán megnéztük a tabellákat, és azt láttuk, hogy a Nykobing harmadik Dániában, a Blomberg az első-második helyen áll Németországban, a Chambray szintén harmadik a francia bajnokságban, úgyhogy a legnehezebb csoportba kerültünk. Nekünk viszont az volt az előnyünk, hogy sötét ló voltunk és szinte a semmiből jöttünk. Nagyon sok necces meccsünk volt, olykor épphogy nyertünk vagy ikszeltünk, de hihetetlenül sok pluszt adott ennek a fiatal csapatnak ez a nemzetközi menetelés. Jót tett a lányoknak a sok utazás, az összezártság, kiváló közösség alakult ki.

A csoportot végül egy körrel a vége előtt simán megnyerték. Elek Gábor nyilatkozataiból mégis azt lehet kiolvasni, hogy szinte végig elégedetlen volt…
Nem az a fajta, aki elégedett szokott lenni, főleg, ha hibázunk abban, amit előre megbeszéltünk, vagy megnehezítjük azt, amit egyszerűbben is meg lehetne oldani. De én is azt mondom, hogy még mindig tanuló fázisban van a csapat. Például ki kell tapasztalnunk, hogyan kell a végjátékokban higgadtabban játszani. Próbáltunk tanulni a hibákból, mert a mi esetünkben nem kész játékosokról beszélünk – de az a célunk, hogy a gyerekekből idővel azok legyenek.

Mennyit tudott segíteni személy szerint a lányoknak abból a szempontból, hogy a Ferencvárossal rengeteg nemzetközi tapasztalatot gyűjtött?
Mindig arra kellett őket biztatni, hogy higgyék el: egy külföldi együttes ellen is meg tudják csinálni azt, amit itthon a bajnokságban. Más volt a mérkőzések ritmusa, és tényleg olyanok ellen játszottak, akiket nem nagyon ismertek, persze ez a másik oldalra is igaz volt. Gábor nagyon jól felkészített minket, rengeteget videóztunk. Jó volt kizökkenni a hazai környezetből.

Most már egyértelműen jó döntésnek tűnik, hogy a tavalyi bajnoki bronzérem ellenére nem vállalták az indulást a Bajnokok Ligájában…
Nem szabad kihagyni a lépcsőfokokat, bár mi még így is átugrottunk néhányat. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a Bajnokok Ligája nagyon nehéz lett volna. Ott is fejlődött volna valamennyit a csapat, de a túl sok nagyarányú vereség nemcsak a játékosok, hanem a drukkerek kedvét is elveszi. Ráadásul el kellett volna vinni a meccseket Tatabányára, oda pedig nem tudott volna sok szurkoló eljönni. Ez így volt tökéletes.

A Fradival kétszer nyert KEK-et, de volt BL-döntős is. A final fourba jutás az Európa-ligában egy olyan klubbal, amelyik először szerepel nemzetközi porondon, összehasonlítható ezekkel a sikerekkel?
Mindegyiknek megvolt a maga szépsége, de abban a pillanatban mindig az a legjobb, amit éppen megél az ember. De igen, ez azért nagyon komoly teljesítmény ennyire fiatal lányokkal. Korábban mi is fiatalok voltunk még, ezért is érzem úgy, mintha újraélném az egészet. Nem tudom, fönt mit írtak meg nekem, de nagy élmény megint átélni mindezt, még ha kicsit más szemszögből is. Említhetném itt az EHF-kupa-győzelmet is a Ferencvárossal: cserejátékosként jöttem a Kőbánya-Spartacusból, aztán ott álltam, hogy Úristen, ez is sikerült! Most pedig már mindent úgy élek meg, hogy hihetetlenül büszke vagyok ezekre a gyerekekre – sokan még tényleg gyerekek közöttük. Állandóan születésnapot ünneplünk, olyankor szoktuk igazán érezni Kisfaludy Anett-tel, hogy mennyire öregek vagyunk. A final four nekünk jutalomjáték, innentől már csak ki kell élvezni, hogy eljutottunk idáig, mert ez felér egy csodával.

Amikor 2023-ban Elek Gáborral megérkeztek Esztergomba, gondolták volna, hogy ilyen gyorsan jönnek majd a nagyobbnál nagyobb sikerek?
Nem. Sőt, úgy volt, hogy én nem is fogok játszani, el is búcsúztattak. Aztán jött az, hogy eggyel magasabb szintre kellene lépni, úgyhogy ezért beálltam én is. Úgy vágtunk neki, hogy persze, kellenek a nagy célok, de hogy ilyen hamar megvalósuljanak, arra nem számítottunk. Ezekhez szerencse is kellett, és a játékosok meg a nyugodt környezet is, ami adott Esztergomban.

Élvezi egyébként a munkát a fiatalokkal?
Nagyon szeretem. Az utánpótlásban én vagyok az erőnléti edző. Sokat beszélgetünk arról, miből kéne kicsivel több vagy mire kellene jobban odafigyelni, de nagyon jó alanyok, ezért is volt fontos, hogy kiket igazolunk. Aki nem motivált, annak itt nincs helye, és az edzés is nehéz, ha már kicsit nincs ott fejben az ember. Mi meg rendben tartjuk az öltözőt, azért is volt fontos, hogy legyenek idősebb játékosok is. Ha Gábor úgy érzi, hogy valami nem stimmel, akkor először nekünk kell megpróbálni megoldani az öltözőben. De nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, nem sok ilyen dolgunk akadt eddig. 

Szucsánszki Zita az idény végén befejezi

És meddig látja még magát a pályán?
Mikor is lesz az utolsó meccsünk a bajnokságban?

Május 31-én a Vasas ellen.
 

Akármennyire is nem bírja a test, nehéz lehet egy ilyen döntést meghozni…
Nehéz, mert nagyon szeretem csinálni, szerencsés vagyok, hogy a munkám a hobbim. Mindennek van azonban határa, ezért is gondoltam azt, hogy erőnléti edzőként maradok a sportágban. Nagyon szeretek kézilabdázni, jó érzéssel tölt el, hogy még számítanak rám és én is hozzá tudok tenni a győzelemhez. Egy biztos, a hátralévő meccseken is arra törekszem majd, hogy a maximumot nyújtsam.

Tehát erőnléti edzőként láthatjuk majd a jövőben?
Persze, csak a következő idénytől kezdve már teljes mellbedobással erre fókuszálok. Most még kicsit fárasztó, hogy itt is vagyok meg az utánpótlásban is, jó lesz, ha már csak egy helyre kell koncentrálnom. Én azt látom, hogy sok probléma van a testnevelés terén, szeretnék olyan irányba elmenni, hogy eleve jó alapokkal kerüljenek fel a gyerekek a felnőtt kézilabdába, ne kelljen őket még arra is megtanítani, hogyan kell futni. Sajnos le kell menni a legalsó szintre, mert már nem formálnak annyira a játszóterek, a sok gépezés miatt pedig nem úgy fejlődnek a gyerekek. Én abban hiszek, hogy ha fizikailag rendben van az ember, az sok mindenen átsegíti. Én viszont már nem mindig érzem magam a topon fizikailag, ezért is kell most már abbahagyni…

Tavasszal megmérkőznek a Fradival is. Továbbra is tartja magát ahhoz, hogy nem lép pályára egykori klubja ellen?
Egyértelműen! Most, amikor itthon vagyok és körülnézek, azt látom, hogy mindent a Ferencvárosnak köszönhetek. 

Ugyanakkor nem tudom hova tenni azt a szituációt, hogy ellenfélként lépek pályára, és tulajdonképpen nem is nagyon akarom. Korrekt és normális velem a csapat, a vezetőség, megértik a döntésemet, úgyhogy a válaszom továbbra is nem. Amúgy sem számítana sokat, hogy játszom-e, teljesen felesleges lenne.

Akkor a búcsú az Európa-liga-győzelem mellett a bajnoki negyedik hellyel lenne tökéletes?
Igen. Azt látjuk, hogy a tavaly megszerzett bronzérem idén már elúszott, de az elmúlt idényt is inkább a Debrecen rontotta el. Ez a realitás, ráadásul nekünk még ezért is tennünk kell, hiszen le kell győzni 

• a Vácot és
• a Fehérvárt is. 

Annyira nem lesz sima, de a nemzetközi meccsek abban is segítenek, hogy könnyebben tudjunk megoldani kiélezett szituációkat.

***

Nyitókép: MOL Esztergom KC