Magyarország–Románia: örömünnep Debrecenben – odapörköltünk a románoknak

A csapatkapitány, a tíz évvel ezelőtti kijutásban is szerepet vállaló Rábl János két gólpasszt adott.

Alasztics Marcell a győzelemnek örül, annak viszont nem, hogy futsalosaink végül csak minimális előnnyel utazhatnak el az Eb-pótselejtező szerdai, craiovai visszavágóra. A magyar válogatott rutinos hálóőre a Mandinernek azt mondta, több góllal kellett volna nyernünk, de nem tudtunk eléggé fegyelmezettek lenni.
Ahogy arról beszámoltunk, a magyar válogatott csütörtök este izgalmas mérkőzésen 3–2 legyőzte Romániát a futsal Európa-bajnoki pótselejtező első, debreceni mérkőzésén. A meccs egyik hőse a rutinos kapus Alasztics Marcell volt, aki kulcsfontosságú védéseket mutatott be, és fájós lábbal is végig tartást adott a mieinknek. Az összecsapás után a Mandiner kérdésére elmondta, megvizsgálják majd a jobb lábát, de a jövő szerdai visszavágóig szerencsére lesz hat napja, hogy pihenjen és regenerálódjon:
Remélhetőleg össze tudnak majd drótozni!"
Ezt is ajánljuk a témában
A csapatkapitány, a tíz évvel ezelőtti kijutásban is szerepet vállaló Rábl János két gólpasszt adott.
A kapus tehát saját bőrén is megtapasztalhatta a románok kemény, fizikális – a szabályosság határát folyamatosan feszegető – játékstílusát, amely csapattársai dolgát sem könnyítette meg. Kritikus tényező volt, hogy a magyar válogatott mindkét félidőben nagyon hamar, a játékrész felére összeszedte a négy szabálytalanságot (öt után minden újabb faultnál automatikusan kisbüntetőt végezhetett volna el az ellenfél), ami a játékra is nagy hatással volt, onnantól sokkal óvatosabban kellett védekezni.
„Ezen a téren mindenképpen fejlődnünk kell. Adott egy ilyen csapat, amelyikről tudjuk, hogy mindig keresik azokat a szituációkat, amikor lehet egy kicsit színlelni, odacsípni és hasonlók – hadd ne mondjam, kik ellen játszottunk, mindenki tudja… De ez hozzátartozik a játékhoz. Mégis,
a faultok miatt mindkét félidőben tíz perc után a saját dinamikus védekezésünknek az intenzitását a felére kellett csökkentenünk, ezáltal az ellenfélnek több teret és lehetőséget biztosítottunk. Ameddig nem volt meg a négy szabálytalanság, nem álltunk közel az ötödikhez, addig abszolút ledomináltuk őket mind védekezésben, mind támadásban.
Ha erre, illetve a helyzetkihasználásunkra kicsit jobban odafigyelünk, akkor idegenben is jó esélyünk van kivívni a továbbjutást.”
Ami az említett helyzetkihasználást illeti, Magyarország válogatottja végig sokkal többet támadott a románoknál, mégis nehezen akart megtörni a jég, amikor pedig a második félidő elején végre megtört, akkor az ellenfél hamar egyenlített. Noha ezt követően tovább nyomtunk, és a végére sikerült is egy nagyon megszolgált kétgólos előnyt felépíteni, másfél perccel a vége előtt megint betaláltak a románok, ami végképp nem hiányzott. Így kettő helyett csak minimális, egygólos előnnyel utazunk majd a craiovai visszavágóra, ahol nyilván a hazai pályán játszó románok lesznek kedvezőbb helyzetben.
„Igen, nehéz mit mondani egy olyan meccs után, amelyen úgy éreztem, legalább két-háromgólos differencia bőven lehetett volna a két csapat között.
Nyertünk, tehát nem lehetünk elégedetlenek, de maradéktalanul elégedettek sem.
Hozzá kell tenni, nagyszerű közönségünk volt, reméljük, idegenbe is ellátogat néhány magyar szurkoló, mert tisztában vagyunk vele, hogy a román közönség nem bánik majd velünk kesztyűs kézzel!
(Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt)