A Puskás Akadémia Szalai Gábor öngóljával szerzett vezetést a listavezető Ferencváros otthonában az NB I 30. fordulójában, de Varga Barnabás a második félidőben egyenlített, így 1–1-es döntetlennel ért véget a rangadó.
Bajnoki döntő? Talán. Bár nem arról volt szó, mint 2017-ben, amikor a Budapest Honvéd és a Videoton mérkőzése az NB I utolsó fordulójában konkrétan az aranyéremről döntött a két csapat között, a Ferencváros és a Puskás Akadémia idei összecsapása is beillett amolyan finálénak – még, ha matematikailag nem is dőlhetett el az első hely sorsa.
A sokáig a felcsútiak után csak loholó Fradi ugyanis mostanra már hárompontos előnnyel vezette a tabellát, így az esetleges sikerük azt jelentette volna, hogy a PAFC-nak 3 forduló alatt 6 pontos hátrányt kellene ledolgoznia – szinte lehetetlen. Egy döntetlennél megmaradt volna a 3 közte, ami azért 3 forduló alatt még akkor is sok, hogyha Hornyák Zsolt alakulatának sorsolása könnyebbnek tűnik.
Ami igazán izgalmassá tehette a hajrát, az egy vendég siker, ugyanis akkor a Puskás nemcsak utolérte volna pontszámban Robbie Keane utóbbi időben megtáltosodó fiait, de a több győzelme miatt még a vezetést is átvette volna – és gyakorlatilag egy háromfordulós miniszezon kezdődhet az aranyért. (Persze, a Paksról sem feledkeztünk meg, matematikailag még lehet bajnok, de azért a négy- és hétpontos hátránya soknak tűnik…).
A csapatokat technikai teltház várta, már pénteken elfogyott minden jegy: a technikait azért tesszük hozzá, mert bérletesek hiányozhatnak, illetve túlzás lenne azt állítani, hogy a vendégszektor megtelt felcsúti szimpatizánsokkal – ettől függetlenül könnyen lehet, hogy tiszteletét tette közel az összes.
A két kezdőcsapatban nagy meglepetést nem találtunk, Keane ezúttal is a kétcsatáros játék mellett döntött Alekszandar Pesiccsel és Varga Barnabással. A labdát már Tóth Alex indította útjára parádés hangulatban, ekkorra már egy teljes stadionos ugráláson is túl volt a Groupama lelátója. A Ferencváros mondhatni azonnal magához ragadta a kezdeményezést, már az első percekben komoly mezőnyfölénybe került, az ötödikben pedig egy szöglet után Szalai Gábor előbb Pécsi Árminba rúgta a labdát, majd a kapusról kipattanót Ibrahim Cissé csúnyán mellé méterekkel – hatalmas lehetőség volt mindkettő!
A mezőnyfölény megmaradt a folytatásra is, a vendégek csak elvétve tudták megtartani a labdát, de azért nem rohant fejjel a falnak a hazai csapat – miért is tette volna, győzelmi kényszerben egyértelműen a felcsútiak voltak. A 17. percig kellett várni, hogy Pécsinek újra játékba kelljen avatkoznia: először Pesics közeli próbálkozását hárította, majd Varga lövésénél mutatott be óriási bravúrt – érett a hazai gól.
A vendég nem annyira: bár a 22. percben Nagy Zsolt jó 20 méterről laposan célba vette Dibusz kapuját, meg különösebben nem dolgoztatta a hálóőrt. Közben eljött a 26. perc is, amikor a Fradi-tábor kiírással köszöntötte klubját:
Egy szív, egy dobbanás – 126 éve! Isten éltessen Ferencváros!
– ugyanis éppen 1899. május 3-án alapították az egyesületet.
Mindeközben a pályán zajló események semmiféle izgalommal nem szolgáltattak, maximum egy-két keményebb belépő korbácsolta fel a kedélyeket.
A 42. percben aztán jött az, amire senki nem számított: vezetést szerzett a Felcsút!
A jobb oldalon Mikael Soisalo ment el, középre adott, Szalai Gábor pedig olyan szerencsétlenül ért a labdába, hogy az a saját kapujába pattant, Dibusz Dénes tehetetlen volt, 0–1!
Válasz nem jött a hátralévő percekben, így felcsúti előnnyel mentek pihenőre a csapatok.
Nagy elánnal vetette bele magát az FTC a második félidőbe, amiben persze semmi meglepő nem volt, ahogy abban sem, hogy a Puskás még jobban tömörült a saját térfelén. Az 51. percben sikerült először komoly hazai helyzetet kialakítani: Eldar Civic cselezte le magát a bal oldalon az alapvonalig, középre adott labdáját Varga fejelte rá öt méterről, de Pécsi védeni tudott – ekkor még.
Egy perccel később pedig már jött a gól: Cissé adta be a labdát laposan a jobb oldalról, Varga tolt rajta kettőt, amivel megforgatta a védőket, majd visszalőtte a rövid sarokba a labdát, szép góllal máris 1–1!
A középkezdés után szinte azonnal Lamin Colley dolgoztatta meg Dibuszt alaposan egy fejessel – felélénkült a meccs! Nagy Zsolt, majd Colley is közel jár megint a gólhoz, illetve utóbbi nem annyira, mert 10 méterről a kaput sem sikerült eltalálnia. Pesics helyére beállt közben Saldanha is, aki bő 30 méterre a kaputól labdát szerzett, majd azonnal lőtt is, mert Pécsi kinn állt, nem sokkal ment fölé, remek és látványos próbálkozás volt – mindezek a gól utáni 5-6 percben történtek gyorsan egymás után.
Tóth Alex próbálkozhatott ezután távolról Saldanha forintos labdája után, de Pécsi ismét a helyén volt, kiütötte a jobb alsó felé tartó játékszert. Aztán ismét leült a meccs, nem forogtak veszélyben a kapuk. A beadások érkeztek főleg a jobb oldalról a Fradinál, de pontatlannak bizonyultak.
A 76. percben megint némileg váratlanul a Puskás került Dibusz kapuja elé, nem is akárhogyan, hiszen a pár perccel korábban csereként beállt Kerezsi Zalán lőtte 8 méterről telibe a kapufát – meccslabda lehetett volna? Nem emiatt szisszentek fel igazán a hazai szurkolók, hanem, mert lennmaradt a nagy kedvenc Tóth Alex, le is kellett cserélni, de legalább a saját lábán hagyta el a játékteret.
Újabb gól már nem született a meccsen, így 1–1-es döntetlen lett a vége, aminek talán a Ferencváros örülhet jobban, hiszen maradt 3 pont előnye a tabella élén, ugyanakkor 3 fordulóval a vége előtt még nyílt maradt a harc az aranyéremért.
OTP BANK LIGA, 30. FORDULÓ
Ferencvárosi TC–Puskás Akadémia 1–1 (0–1)
Gól: Varga B. (52.) ill. Szalai G. (42. – öngól)
Nyitókép: MTI/Illyés Tibor
A Tisza eltörölné a védett benzinárat, a rezsicsökkentést, évi 1,5 millió forintba és 20 százalék feletti inflációba fájna minden magyarnak Magyar Péterék terve. Itt a Mesterterv legújabb adása.
Az AEK Athén a hétvégén bajnoki rangadót, a jövő héten Konferencia-liga-negyeddöntőt játszik.
Ennél nagyobb bók aligha kell...
„Nagyon szeretem Budapestet, csodálatos város.”
„Nagyon jól esett ezt olvasni.”
Színésznőként is kipróbálta magát, de már fiatalon eldöntötte, hogy sportdiplomáciával szeretne foglalkozni.
Magyarországról csak rövid ideig válhat láthatóvá.
Az ember sokszor hal meg egy élet alatt. Meghal egy szerep, egy kapcsolat, egy elképzelés önmagáról. És minden ilyen halál után ott a kérdés: van-e még bennem erő újrakezdeni? Csender Levente írása.
