Jönnek a törökök – volt, hogy Elek Gábor „újpesti” rokona védte Magyarország kapuját

A magyar labdarúgó-válogatott 2024-hez hasonlóan az idei évet is Törökország ellen kezdi, ráadásul nemzeti csapatunk történelmében ez lesz az 1000. hivatalos mérkőzés. Duplán emlékezetes lehet tehát az isztambuli találkozó, amely a Nemzetek Ligája A-divíziójában maradásról döntő párharc első állomása. A visszavágóra vasárnap este kerül sor a Puskás Arénában.

A törökök ellen egyébként kifejezetten jónak mondható az örökmérlegünk. Az 1952-es, Helsinkiben rendezett olimpia óta 16-szor mérkőzött meg egymással a két válogatott: 10 magyar siker, 2 döntetlen és 4 vereség került a történelemkönyvekbe. A Marco Rossi vezette együttes az elmúlt három meccsen gólt sem kapott a félholdasoktól, ezeken pedig kétszer is Szoboszlai Dominik szerezte a győztes találatot.

Mérföldkövek a válogatott életében

A kerek jubileum apropóján górcső alá vettük, milyen eredményeket ért el a magyar nemzeti csapat az eddigi 999-es sorozat nagy mérföldkövei során. Az első találkozó, az 1902. október 12-én, Bécsben rendezett Ausztria–Magyarország mérkőzés volt – az első olyan válogatott összecsapás, melyet nem brit csapatok játszottak egymással. Nem kezdődött jól a „történet”, a sógorok 5–0-ra győztek. Az első tíz meccsből egyébként hétszer nyugati szomszédunkkal csatáztunk, és a történelem során magasan velük játszottunk a legtöbbször, összesen 137-szer (a listán Németország a második 57 egymás elleni meccsel). Érdekesség, hogy az első időszakban évente akár többször is farkasszemet néztünk az osztrákokkal, a legutóbbi találkozásunk óta azonban már majdnem tíz év eltelt: Bordeaux-ban, a 2016-os Európa-bajnokság első csoportmeccsén győztük le őket 2–0-ra.

Aztán a második hivatalos (ám a cseh szövetség által el nem ismert) találkozón megvolt az első sikerünk: 1903. április 5-én a Bohémia ellen fordítottunk Budapesten Gillemot Ferenc szövetségi kapitány irányításával.

A debütálás tehát nem sikerült, a jubileumi meccseken azonban kifejezetten imponáló a magyar csapat mérlege: az 50. mérkőzésre Svédországban került sor, 1914. június 19-én a mieink 5–1-es sikert arattak a skandinávok ellen Solnában. Gólt szerzett többek között a Ferencváros legendás támadója, Tóth Potya István, aki később a zöld-fehérek első hivatásos edzője is lett, illetve Slózi, a 13-szoros bajnok és hétszeres gólkirály csúcstartó Schlosser Imre is.

A 100. csata alkalmával 1924. június 4-én Franciaországban, egészen pontosan Le Havre-ben, a jelenlegi válogatott szélső, Nego „Lajos” Loic állomáshelyén nyertünk 1–0-ra, a 200. meccsen pedig Svájcban győztünk 5–1-re. Bázelben 1937. április 11-én oktattuk az alpesi ország legjobbjait, Zsengellér Gyula egymaga vágott hármat.

Egyből főszerepben a visszatérés után

Az 500. mérkőzésen 1975. október 15-én Csehszlovákia ellen vonultunk gyepre, a pozsonyi összecsapáson 1–1-es döntetlen született. A védelemben Bálint László irányított, a középpályán Nyilasi Tibor volt a sztár, a támadósorban pedig három László, Fazekas, Nagy és Pusztai rohamozott. A kapuban az a Rothermel Ádám állt, aki 1970-ben debütált a nemzeti csapatban, majd védett az 1972-es olimpiai ezüstérmes együttesben is, de ezt követően „elfelejtették” és csak három évvel később állhatott ismét a gólvonal elé válogatott mezben. Éppen a pozsonyi találkozón. A korabeli tudósítások kiemelték a teljesítményét a visszatérés után, a mellőzésére pedig a mai napig nincs magyarázat.

„Rothermel volt a mérkőzés nagy egyénisége, bravúrosan, látványosan védett, négy esetben szinte gólnak látszó helyzetben. A 11-es kivédése, majd a megismételt lövés hárítása felejthetetlen marad.” Az egykori kapus emlékezetében is élénken élnek a történtek:

– emlékezett vissza később a Nemzeti Sportnak adott interjújában Rothermel Ádám. Nos, ez is kellett a történelmi találkozó végeredményéhez.

Ha valakinek ismerős a neve, az nem a véletlen műve, Elek Gáborral kapcsolatban sűrűn emlegetett labdarúgóról van szó. A Fradi női kézilabdacsapatának egykori vezetőedzőjének, a válogatott korábbi szövetségi kapitányának édesanyját Rothermel Annának hívják. A világbajnok kézilabdakapus tíz évvel fiatalabb unokatestvére Ádám, aki szintén a kapuban találta meg számításait, olyannyira, hogy 13-szor a válogatottban is szerepelhetett. Pályafutása alatt hét idényt húzott le Újpesten, az ismerten „lilafóbiás” Elekéknél emiatt gyakran ment a zrika családon belül...

„Sebők-dupla” a Népstadionban

A 750. meccs a kakukktojás, miután először szerepelhettünk hazai pályán egy jubileumi mérkőzés alkalmával, ebben azonban nem sok köszönet volt: 2001. március 24-én a Népstadionban játszottunk 1–1-et Litvániával a 2002-es világbajnokságra kvalifikáló sorozatban. Az eredmény azért volt hatalmas csalódás a Bicskei Bertalan vezette együttes számára, mert néhány hónappal korábban, Fehér Miklós triplájának is köszönhetően 6–1-re intéztük el a litvánokat idegenben.

Nem véletlenül ünnepelték a balti országban a váratlan pontszerzést, saját bevallásuk szerint sem számított rá senki. A magyar gólt Sebők Vilmos szerezte büntetőből, aki 9 találatával (ebből négy büntető) máig a legeredményesebb hátvéd válogatott mezben – egyelőre Orbán Willi közelíti meg, aki úgy jár hat gólnál, hogy nem ő lövi a válogatottban a tizenegyeseket. Sebők a litvánok egyenlítő góljánál is főszerepet játszott, a sorfalban az ő lábáról pattant Király kapujába a labda...

Örömmel jelenthetjük, hogy veretlenek vagyunk a vizsgált jubileumi mérkőzések alkalmával: csütörtökön pedig jöhet az 1000., ismét idegenben pipálva ki egy, de az eddigi legjelentősebb mérföldkövet!

Fotó: MTI/Illyés Tibor