Nyitókép: Esztergom Handball
Nyugodt, csöndes, stresszmentes életre vágyott a Ferencváros női kézilabdacsapatánál eltöltött pörgős évek, másfél évtized után Elek Gábor. És ezt meg is kapta Esztergomban. Legalábbis eddig úgy tűnt. Az 53 éves szakember tavaly nyáron távozott a Fraditól, és szakmai igazgatóként kezdett dolgozni a harmadosztályban szereplő Esztergomnál, azonban a Siófok licencproblémái miatt a csapat az előző idényben végül a másodosztályban indulhatott, és bravúros szerepléssel kivívta az élvonalbeli indulást, aminek köszönhetően a volt szövetségi kapitány most vezetőedzőként térhet vissza a női kézilabda NB I-be, amely a jövő héten rajtol.
„Kényelmesebb most az életem. Hellyel-közzel mindenre van időm, Esztergomban megtaláltam a számomra megfelelő ritmust, és ezt élvezem.
Nagyon jót tudtunk nyaralni a családdal, barátokkal. Például Balatonon van egy lakásunk, ilyenkor ott élünk. Amúgy Pátyon lakom, negyvenöt kilométerre van Esztergomtól, nem táv, s nekem az egy különleges ajándék, hogy a budapesti közlekedés közelébe nem kell mennem. Ha egy olyan nagy csapatnál dolgozik az ember, mint az FTC, akkor az utazások rengeteget kivesznek belőle. Félre ne értse senki, én szeretek dolgozni, de ami a Fradinál volt, az sok, nagyon sok volt. Ötven meccs egy szezonban, kéthetente repülőre ülni, a rengeteg utazás, ez kimerítő. Például, ha külföldre mentünk kupameccset játszani, akkor csak egy nap hosszú órák mentek el az életemből azzal, hogy becsekkoltam, majd vártuk a reptéren a csomagokat, s utaztunk a szállásra. Ezt csináltam tizenöt éven keresztül non-stopban, s időnként még szövetségi kapitány is voltam. Néha még a nyarak is megszűntek létezni. Itt, Esztergomban öt-hat napot is tudok a lányokkal foglalkozni, edzeni, variációkat gyakorolni, az FTC-nél ez olykor egy nap volt a héten” – árulta el lapunknak Elek Gábor.