Schmidttel való kapcsolata a budapesti világbajnokságig vezethető vissza, ezután keresett magának jogi képviselőt, és akkor a mostani sportállamtitkárt ajánlották neki. Utána rendszeresen találkoztak, majd végül barátok lettek.
Cáfolta, hogy Párizs előtt eltűnt volna, a róla megjelenő cikkeknek „az esetek 89 százalékában köze nem volt a valósághoz. Ha minden rendben ment volna, akkor is ennyit tudtak volna rólam az emberek, csak felfújták ezt a szituációt” – mutatott rá, kiegészítve azzal, hogy annyit olvasott el a róla szóló hírekről, amennyit szeretett volna, de amit nem akart, azt is elküldték neki az ismerősei. „A magánéletemhez ragaszkodom, nem szeretem, ha rólam szólnak a hírek” – hangsúlyozta.
Párizsra a saját maga módszereivel készült: „Néhány hónapig tényleg egyedül készültem. December, január környékén láttam először vizet, 25-ös medencét, pedig az 50-es jobb lett volna nekem is. Próbáltam egy saját alapozást kihozni belőle. A lelkemnek nagyon jót tett, szakmailag viszont nehezebb volt” – mondta.