Persze Szalai is elismeri, hogy Sallai kiváló ebben a játékban, ami nem is csoda, hiszen – ahogy Roland is felidézi – már gyerekkorában két profi labdarúgóval, édesapjával és nagybátyjával (Sallai Tibor és Sallai Sándor) gyakorolhatta a lábteniszt, ugyanis rendszeresen játszották a családban. Sallai Roland elmondása szerint nekik köszönheti, hogy mindig győzni akar, és felidézte, hogy gyerekként akkora volt benne a versenyszellem, hogy elsírta magát, ha veszített.
Hozzátette, Attila nem ellenfél, esélye sincs ellene, és
a Freiburg nem tudna olyan magyar labdarúgót hozni, aki lábteniszben megverné. „Talán ha a Szobit áthoznák Liverpoolból, az jó meccs lenne, de más magyart nem tudok mondani”
– fogalmazott.
Szalai Attila édesapja, idősebb Szalai Attila szintén válogatott labdarúgó volt, és családi példa fontosságáról a védő is említést tett, felidézve, hogy édesapja szinte születésekor azonnal ráadta a focicipőt, és megjegyezte, hogy ő nem csak apa, hanem a példaképe is. „Nagy segítség volt nekem, hogy ő már átélte, amire én akkor még csak vágytam és tudott terelgetni abba az irányba, hogy hogyan kell egy profi sportolónak edzenie, pihennie, étkeznie. Ez sokat segített már pályafutásom elején is és az a rengeteg egyéni képzés is, amit együtt csináltunk, azok elengedhetetlenek voltak annak érdekében, hogy most ott lehessek, ahol vagyok” – fogalmazott Szalai Attila.
A két magyar labdarúgó beszélt a freiburgi életről is.
„Jól érzem magam, szerintem teljesen elfogadtak, nagyon könnyen zajlott/zajlik a beilleszkedés,
persze még csak három hete jöttem ide, szóval korai fázis ez, viszont mind a játékosok, mind az edzői stáb nagyon megkönnyíti ezt a folyamatot” – mondta Szalai Attila, hozzátéve, hogy szerencsésnek érzi magát, mert már több országban is élhetett és atöbb kultúrát megismerhetett. A magyar játékos szerint Freiburg csodálatos város, és úgy tudja, itt a legboldogabbak Németországban az emberek, amiben nagy szerepe van annak, hogy itt a legtöbb a napsütés.
Szalai természetesen Sallairól is beszélt:
„Rolit nem kell bemutatni senkinek. Ő az öltöző egyik hangadója, mókamestere, és szerencsére elég közel ülök hozzá, úgyhogy jókat nevetünk”.
Ezzel kapcsolatban a filmben Lucas Höler, a Freiburg támadója is felidézett egy rövid történetet arról, hogy Sallai a Freiburg egyik edzőtáborában bejuttatott Höler és Vincenzo Grifo szobájába egy békát, hogy megijessze őket.
Roland beszélt arról is, hogy lépésről lépésre szerette volna felépíteni karrierjét: „Rengeteg munkát tettem bele, azért tudok most itt lenni, de nem szeretnék megállni, szeretnék továbbmenni az utamon” – mondta Sallai, megemlítve, 16 évesen már az NB I-ben játszhatott, s előbb itt kellett kiemelkedően teljesítenie, de a Palermónál is sokat fejlődött.
„Nekem mindig is egy topbajnokság topcsapata az álmom. Azt gondolom, félúton vagyok, mert a topbajnokság megvan.
Egy középszintű Bundesliga-csapatban tudok szerepelni, ami számomra is megtisztelő. Azt mutatja, jó úton vagyok és folyamatosan megkapom a bizalmat, próbálok élni vele. Azt gondolom, ez még nem a végcél a pályafutásomban” – fogalmazott Sallai Roland.