Ez fura is, mert nekem még azt tanították, hogy mindenkit a keresztnevén szólítunk, de próbálom belehelyezni magamat az ő helyzetükbe. A kommentátor is a vezetéknevét használja az embernek, nyilván ők ezt hallják, lehet, hogy otthon is így beszélnek rólunk, úgyhogy nem csinálok ebből problémát, de azért megüti a fülemet. Amikor én gyerekként néha összefutottam még Pécsen például Tököli Attilával, aki az egyik csapattársamnak volt a nagybátyja, hozzá sem mertünk szólni, még autogramot sem mertem volna kérni, nemhogy számon kérjem tőle egy helyzetnél, miért úgy döntött, ahogy, ami manapság elő szokott fordulni.”
A válogatottról és a jövőről
„Az elmúlt években szerintem megmutatkozott, hogy nyugodtan be lehet engem állítani a kapuba komoly meccseken is, mert nem fogok szégyent vallani. Természetesen a Fradi kapujában állni, most már tizenegy éve, jelentős teher, nem is sokan csinálták ezt meg korábban. Nyilván az elején sokan féltettek, mert vannak példák, hogy valaki felkerül vidékről nagy tehetségként és még sem tudja ugrani a szintet vagy huzamosabb ideig nem tud kiegyensúlyozottan teljesíteni, hogy megragadjon a kezdőcsapatban, de szerencsére ez nekem sikerült, jól alakult a történetem.
A következő világbajnokság most már nincs olyan távol, addig nem tervezek visszavonulni, nagyon jó lenne, ha sikerülne részt venni a 2026-os vébén, mindenkinek ez a fő célja. Örömet szeretnénk szerezni a futballszerető magyaroknak és a Ferencvárosnál is szeretném kitölteni a szerződésemet.”
A teljes beszélgetést itt tekintheti meg: