Mindig nagyon jó, ha a versenyzők tudják, minek, mi az értéke, esetünkben ráadásul a közös munka érzelemmel is telítődött az évek alatt. Van három nagy fiam, de a legfiatalabb is idősebb a Kristófnál, most pedig eljött a pillanat, hogy a kisebbek is kirepültek. Talán túl gyorsan is.
És az élet megy tovább...
Pontosan, és a fiatalokkal folytatom tovább a munkát. Nehezen emészthető, sosem jó érzés számomra a távozásuk, de tudomásul kell venni, hogy ilyen az élet. Kristóf már az olimpia előtt világossá tette, hogy a feleségével Budapestre költöznek, új életszakaszt kezdenek, de azt nem tudtam, hogy a klubot is otthagyja. Természetesen beszélőviszonyban vagyunk, és mostantól mindenki szurkol a másik jövőjéért. Összesen 15 évet dolgoztunk végig közösen, sokat tanultunk egymástól.
Nem kérdés, a munka iránti alázatáról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, a munkához való hozzáállása, a kudarcokon való túllépési képessége egyedülálló a világon.
Ezt mindig megbeszéltük, mint ahogy a hibákat is, bár idén azokról nem nagyon tudtunk, mert szinte nem voltak. Dávidról is hasonlókat tudok mondani, fiatal kora ellenére fizikai és lelki képességei is kiemelik a mezőnyből. Hálás vagyok, hogy velük dolgozhattam, ugyanazért a célért tettünk meg mindent, elszántan és céltudatosan. Minden összejött, ez a csapat együtt érte el ezeket a sikereket, ráadásul a rengeteg munka mellett kellett a csillagok együtt állása is.
A csapat összetartása is legendás, létezik valamilyen speciális módszere ennek az erősítésére?
Kölcsönös tisztelet van közöttünk a versenyzőkkel, de azért nem diszkózom együtt a gyerekekkel. Ettől még a generációs különbség ellenére is mindenről tudunk beszélgetni, közel állunk egymáshoz. A fiúk egyébként csinálnak közös programokat, de napi 4-5 órát vesz el az úszás, azon túl nem keresem a lehetőséget, hogy még több időt töltsünk együtt. Ha ők szeretnének, megtalálják a módját az edzőtáborok, utazások során, hogy közös programokat csináljanak.