Nyilas Elek a Mandinernek elárulta, hogy jöhet össze a Nice elleni győzelem!

Nyitókép: A Tottenham ellen is összejött a gól! Fotó: MTI/Illyés Tibor

***

Kettős arcát mutatja az őszi idény során a Ferencváros: míg a bajnokságban menetelnek Dibusz Dénesék (a hét győzelem mellett csupán a paksi vereség rondít bele a képbe), addig a vadonatúj lebonyolítású Európa Liga-csoportkörben eddig két sikertelen találkozón van túl az együttes: vereség az Anderlecht otthonában (1-2), valamint hazai környezetben a Tottenham ellen (1-2). Remélhetőleg a francia Nice ellen (csütörtök, 18.45, Groupama réna) bekövetkezhet a fordulat. Korábban a Ferencváros egyik ikonikus alakja, Lipcsei Péter fogalmazta meg az elvárásait a Mandinernek, ezúttal pedig az 1995-ös BL-csapat egyik kulcsjátékosa, Nyilas Elek nyilatkozott lapunknak.

Melyik a csapat igazi arca? Amelynek a bajnokságban szinte nincs ellenfele vagy amely az Európa Liga-csoportkörben még pontot sem szerzett?

Azt szokták mondani, hogy amikor egy új edző és viszonylag sok új játékos érkezik egy klubhoz, idő kell, hogy egymásra hangolódjanak, összekovácsolódjanak. Ez a Fradira is igaz. Bár az is tény, hogy már nem beszélhetünk idény elejéről, hiszen a Pascal Jansen nevével fémjelzett szakmai stáb lassan négy hónapja dolgozik együtt a csapattal. Bevallom, most már várom az igazán jó szereplést, a bravúrokat, hiszen bár az NB I-ben eredményes a csapat, mégsem érzem igazán gördülékenynek a játékot. 

Sokan ezt úgy fogalmazták meg (köztük Kubatov Gábor a Ferencváros elnöke is), hogy nem elég látványos a Fradi teljesítménye.

Mondjuk azt, hogy máshoz szoktunk, illetve mostanában nem annyira kreatív a játékunk, nem annyira improvizatív futballt láthat a a nagyérdemű, amellyel a korábbi években elkápráztatták őket. A bajnoki meccseken akadtak szerencsés periódusok is, én mégis azt várom, hogy még jobban összeér a csapat, és akkor a játék is nagyot javul majd. Hiszen komoly problémáról most sem beszélhetünk, csak hát mint tudjuk, a Ferencvárosnál mindig magasan van a léc...

Mindez hatványozottan igaz a nemzetközi porondra, ahol a Ferencváros idén az Európa Liga csoportkörében szerepel. Mi az oka, hogy az Anderlecht elleni idegenbeli és a Tottenham elleni hazai találkozón sem jött össze a pontszerzés?

Az Anderlecht elleni vereséget azért fogadtam különösen szomorúan, mert ez a meccs fogható lett volna. Sajnálom, hogy nem éreztük meg azt a pillanatot, amikor a kezünkbe vehettük volna a meccs irányítását, hiszen egy bátrabb, a kockázatot jobban felvállaló játékkal eredményesebbek lehettünk volna. Egyetlen összevetésben sem volt gyengébb a Fradi, csupán kevesebb gólt szereztünk. Rá kellett volna érezni, hogy van keresni valónk; azért is sajnálatos, hogy nem használtuk ki ezt a lehetőséget, hiszen az új lebonyolítási rendszerben tényleg minden pontnak óriási jelentősége van. A Tottenham ellen viszont az őszi idény legjobb teljesítményét láthattuk a csapattól, bátran játszottunk, ám az égiek nem voltak velünk, hiszen meggyőződésem, hogy jogtalanul vették el Varga Barnabás szabályos gólját. 

Ezek után a Ferencváros esélyes a győzelemre a Nice ellen?

Nyilván az eddigi két Európa Liga-mérkőzést, valamint a soron következő ellenfelet is alaposan kielemezte a szakmai stáb és a csapat. Az biztos, hogy a támogatottság hatalmas lesz, hiszen újra telt ház előtt lépnek pályára a csapatok. Azonban ne feledjük: a Nice a szintén Európa élmezőnyébe tartozó francia bajnokság nyolcadik helyén áll, és két hete a Paris Saint-Germain ellen is 1-1-es döntetlent ért el. Ám ha a Ferencváros ugyanolyan harciasan és bátran játszik, mint a Tottenham ellen, akkor összejöhet az első győzelem, amely természetesen pozitív hatással lesz a bajnoki szereplésre is.  

A Fradival kapcsolatban az utóbbi hetek slágertémája, hogy miként fér meg egymás mellett a két gólerős csatár, a brazil Saldanha és az NB I kétszeres gólkirálya, Varga Barnabás?

Erre a kérdésre akkor adhatnánk kielégítő választ, ha mi is az öltözőben élnénk a mindennapjainkat. 

A csapatnak mindenesetre nagy előny, hogy ilyen remek támadói vannak, ám az, hogy a kétcsatáros játék mennyire hatékony, nem tudom megítélni. A szerencsés az lenne, ha Saldanha és Varga egymást motiválná, és akkor még az is jól sülhet el, ha Pascal Jansen egyszerre számít rájuk majd a Fradi kezdőcsapatában.

Ön kulcsjátékosa volt a Ferencváros 1995-ös, a mindössze 16 csapatos (!) BL-csoportkörbe jutó csapatának. Közel 30 év távlatából hogy látja: mennyire volt ez hatással a későbbi karrierjére és – életére?

Amikor bekerültünk ebbe a csodálatos forgatagba, szinte nem is érzékeltük, hogy mekkora csodának vagyunk részesei, hiszen csak tettük a dolgunkat. Nemrég találkoztam egy Fradi-szurkolóval, aki elmesélte: el sem tudjuk képzelni, hogy mekkora élményt adtunk nekik, szurkolóknak. Ma már tudom, hogy ez szakmailag és érzelmileg is egy hatalmas dolog volt. Kívánom minden magyar futballistának, hogy átéljen hasonló sikereket, hiszen az tény: nem csak hogy állandó szeretetet kapunk a drukkerektől, hanem ez a diadal valóban életünk végéig elkísér minket...