Pénzügyileg még most is fölényben vannak a belgák, de a zöld-fehéreknek így is jó esélyük van a sikerre.
Nyitókép: Wikipédia
Majdnem három évtizeddel ezelőtt legendás párharcot vívott egymással a Bajnokok Ligájában a Ferencváros és az Anderlecht labdarúgócsapata. A két gárda szerdán este az Európa-ligában találkozik ismét, összeállításunkban felidézzük, akkor milyen esélyekkel vágott neki a párosításnak a Fradi, megnézzük, azóta hova jutottak, illetve hogy most mire számíthat a magyar bajnok belga riválisa ellen.
Azok a futballrajongók, akik már éltek akkor, aligha felejtik az 1995-ös Bajnokok Ligája selejtezőjének mára klasszikussá vált párharcát, Zoran Kuntic és Goran Kopunovic góljait, melyeknek köszönhetően a Ferencváros kiejtette az Anderlechtet és első magyar csapatként bejutott a BL főtáblájára.
Akkor mindenki a belgák győzelmére számított, de az FTC meglepetést okozott
A Fraditól ez óriási bravúrnak számított, hiszen a belga futball akkor is egyértelműen előrébb járt a magyarnál. Ha csak a Bajnokok Ligája-szereplésre szorítkozunk, az is alátámasztja ezt a megállapítást, hiszen a csoportkörös lebonyolítás 1991-92-es bevezetése óta mindhárom idényben volt belga klub a csoportszakaszban: 1991-92-ben éppen az Anderlecht, egy idénnyel később a Club Brugge, az FTC elleni párharcot megelőző szezonban pedig ismét az Anderlecht jutott be, utóbbi évadban ráadásul a lila-fehérek tovább ugyan nem jutottak, de legyőzték a Portót és döntetlent játszottak a világsztárokat felvonultató AC Milannal.
Az 1-0-s ferencvárosi győzelemmel zárult brüsszeli meccs másnapján megjelent belga újságcikkek hangneme is jól mutatja, hogy nem a magyar együttes számított a párharc esélyesének. A Le Soir – amely előző nap még kötelező penzumnak, egyszerű házi feladatnak tartotta a Fradi legyőzését, másnap keményen bírálta az Anderlecht trénerét, Herbert Neumannt.
A La Libre Belgique „kolosszális katasztrófának” nevezte a lila-fehérek vereségét, és kiemelte, hogy a belga bajnokot megbénította az esélyesség terhe
– derül ki a Tempó Fradi összeállításából.
Erre rímel Hajdu Attilának, a Fradi akkori kapusának visszaemlékezése is, aki a zöld-fehérek hivatalos oldalának idézte fel az ellenfelek hozzáállását. „Mindenki lenézett minket a nemzetközi porondon, ez nem csak a Ferencvárosra, a válogatottra is jellemző volt abban az időszakban. Ezek a klubcsapatok is, amikor arról beszéltek, hogy a Ferencvárossal játszanak, nem tudták, hogy eszik-e, vagy isszák” – fogalmazott a korábbi válogatott hálóőr, aki hozzátette, ez egyúttal lehetőség is volt az FTC-nek. A Ferencváros akkor bizony élt is ezzel az eséllyel, a többi pedig – ahogy mondani szokták – már történelem.
Az azóta eltelt közel harminc évben sok minden történt, a Fradi és az Anderlecht is nyert jó néhány trófeát, a zöld-fehérek még a másodosztályt is megjárták, a két klub közül viszont a 2010-es évek végéig csak az Anderlecht volt rendszeres résztvevője a nemzetközi kupáknak. A belgák az Fradi elleni 1995/96-os kiesés óta tizenháromszor szerepeltek a BL-csoportkörében, hétszer bekerültek az UEFA Kupa/Európa-liga csoportkörébe, 2022/23-ban pedig egészen a negyeddöntőig mentek a Konferencia-ligában.
Az említett 90-es évek közepi bravúros BL-menetelést leszámítva csupán egyszer, 2004-05-ben tudott eljutni a csoportkörig az FTC, akkor az UEFA Kupában, aztán a 2019-20-as idényben sikerült újra elérniük a csoportszakaszt az akkor már Európa-ligára átkeresztelt sorozatban.
Az elmúlt években rendszeressé váló nemzetközi szereplés anyagilag is megerősítette a Fradit: a 2019 és 2021 az El-csoportkör 1,4-1,5 milliárdot, a folyó idénybeli nemzetközi menetelés pedig 3,7 milliárdot hozott a konyhájukra, a csúcs az elmúlt éveket tekintve azonban a 2020-as BL-kaland volt a maga 7,6 milliárdos európai pénzdíjával.
Az Anderlecht a játékoseladásokból is komoly bevételekre tesz szert, európai szinten is elitnek számító akadémiájáról egyre-másra jönnek ki a tehetséges és piacképes fiatal játékosok, akiket jellemzően nyugat-európai sztárkluboknak adnak el. A belgák neveltje többek között a Napolit erősítő Romelu Lukaku, az Aston Villából Youri Tielemans, a szép karriert befutó, jelenleg a Bayernt edzőként irányító Vincent Kompany, vagy a Manchester City támadója, Jeremie Doku.
A Transfermarkt adatai alapján éppen a már említett Dokut tudták legdrágábban értékesíteni, érte 2020-ban 26 millió eurót fizetett a francia Rennes. Három évvel korábban szintén Franciaországba, a Monacóhoz passzolták el a már ugyancsak említett Tielemanst, de szép summát, 20 millió eurót csengetett ki Bart Verbruggen kapusért tavaly nyáron a Brighton is. Az idei nyárra is jutott egy nagy értékű transzfer, a 20 esztendős Zeno Debastért 15,5 millió eurót szurkolt le a portugál Sporting.
Ugyan időnként a Ferencváros is szépen tud keresni a játékoseladásain, azt el kell ismerni, hogy a magyar csapat a belgákhoz képest ilyen téren egy másik ligában játszik.
A zöld-fehérek a legkomolyabb összeget, 5 millió eurót épp idén nyáron kapták a moszkvai Szpartaktól Marquinhosért, tíz éve az Evertontól 4,8 millió euró érkezett a számlájukra Muhamed Besicért, ugyancsak idén 4,5 millió eurót adott a Frankfurt a fiatal Lisztes Krisztián játékjogáért, de ez elmúlt két-három éven belül 4-4 millióért passzolták el Uzunit a Granadának, illetve Ryan Mmaét a Stoke-nak.
A két csapat jelenlegi keretének értékét összevetve is egyértelmű a belgák fölénye. A Fradi keretének összértéke 59,3 millió euró, ez a szám az Anderlechtnél 116 millió euró. A Ferencváros legértékesebb futballistája a Partizantól nemrégiben 3 millióért igazolt Matheus Saldanha, őt 8 millió euróra taksálja a Transfermarkt. A portál szerint 6 millió euró az értéke az izraeli karmesternek, Abu Faninak, 4,5-ót ér Kristofer Zachariassen, 4-et pedig a mali támadó, Adama Traoré.
Az Anderlechtnél a jelenleg sérült dán szélső, Anders Dreyer áll a lista élén a maga 15 millió eurós értékével
, őt követi 12 millióval honfitársa, a középcsatár Kasper Dolberg, aztán jön 10 millióval 19 éves belga tehetség, Mario Stroeykens, de 8,5 millió euróra taksálják az ugyancsak saját nevelésű középpályást, a 23 esztendős Yari Verschaerent is.
A fenti számok alapján a belgák lennének a szerda esti meccs esélyesei, a pénz azonban – ahogy az már számtalanszor bebizonyosodott – nem minden. A 34-szeres bajnok Anderlechtről nehéz lenne állítani, hogy története legszebb napjait éli. Hazája bajnokságát utoljára 2017-ben nyerte meg, és jelenleg sem rózsás a helyzet a klub háza táján. A Dinamo Minszk ellen megnyert El-selejtezős párharc augusztus 29-én rendezett visszavágója óta lejátszott négy meccsen nyeretlen a gárda, három döntetlen és egy vereség a mérlege, ráadásul háromszor még gólt sem szerzett.
Ennek eredményeképpen a múlt héten menesztették posztjáról a dán Brian Riemer vezetőedzőt, aki 2022 decembere óta ült a kispadon.
A helyére ideiglenesen a mindössze 36 éves David Hubert került, és Charleroi elleni gól nélküli döntetlennel kezdett. Ezen az összecsapáson az Anderlecht-szurkolók már a klubvezetés ellen is tüntettek, ugyanakkor a Ferencváros elleni meccs egy nemzetközi kupasorozat nyitófordulójában új lendületet adhat a brüsszeli csapatnak.
A Fradi eközben a holland Pascal Jansen irányításával még százszázalékos a bajnokságban, és a kupában is továbbjutott, ráadásul két mérkőzés után úgy tűnik, hogy az új igazolás, a brazil Matheus Saldanha komoly erősítést jelent, a támadó mérlege 2 mérkőzésen 3 gól a támadó mérlege a zöld-fehérek mezében.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az lenne meglepetés, ha nem érdeklődnének iránta.
Üzent a Fradi elnöke.
Megpecsételődött a sorsuk.
A továbbjutás már megvan.
Arról is beszélt, hogy először miért Robbie Keane-hez szaladt oda a végén.
„Mi ez, ha nem bírói tévedés?”
Az alföldi város adott otthont az eddigi legnagyobb Háborúellenes Gyűlésnek.
Aláfestésként képzeljük hozzá a Benny Hill-show zenéjét.
