A Gulyás Michelle-t leszavazó Martinek János a Mandinernek elárulta, miért szeretne nyugdíjba vonulni

Nyitókép: MTI/Kovács Anikó

Papíron még december 31-ig Martinek János, a magyar férfi és a női öttusa-válogatott szövetségi kapitánya, ám komoly munkát már nem kell végeznie. A kétszeres olimpiai, négyszeres világ- és egyszeres Európa-bajnok egykori öttusázó a nyáron csatlakozott azon kevesek táborához, aki sportolóként és edzőként is olimpiát nyert. Egészen pontosan az öttusázók között Török Ferenc és Kulcsár Győző után a harmadik magyar lett, aki ezt elérte. A párizsi nyári játékok utolsó napján Gulyás Michelle aranyérmes lett, Guzi Blanka pedig a negyedik helyen végzett a női öttusázók döntőjében. A hatalmas diadal után bombameglepetés volt a közvéleménynek, hogy Martinek János bejelentette a távozását. Ennél jobban pályafutást lezárni nem lehet – gondolhatnánk, de azért nem ennyire rózsaszín a kép, és a sportolóknak ez már nem volt újdonság.

Amit célként tűztünk ki, az tökéletesen sikerült. Bár egy pici hiányérzet azért van bennem, mert a fiúkban is ott volt a lehetőség, de ők nem tudták megcsinálni. A lányok mindketten szenzációsak voltak” – mondta a Mandinernek a kapitány, aki amúgy nem vitte volna ki a végül aranyérmes Gulyást Párizsba, de a szövetség elnöke, Balogh Gábor másként döntött.

„Michelle-ben benne volt a győzelem, tudtam én is, nem vagyok vak!

 Hiába szerzett Gulyás már a 2023-as Európa Játékokon kvótát a párizsi olimpiára, az nem személyre szólt, ugyanis egy országnak nemenként maximum két öttusázója lehetett ott Párizsban” – tette hozzá az edző.

Az elnökség döntött

A szakember Guzit és Erdős Ritát vitte volna a játékokra, a Balogh Gábor vezette elnökség viszont úgy döntött, hogy Gulyás és Guzi indul az olimpián.

„Michelle-lel nagyon jó a kapcsolatom, az én választásom szigorúan a pontrendszerünk alapján történt. Végül is jól sült el, hogy ő jött, hiszen egy aranyérmet nem kell megmagyarázni” – véli a mester, aki majd egy másik sportágba is belekóstol. Martineknek évek óta vannak súlyproblémái, amit már az orvosok is aggasztónak tartanak. A 175 centiméteres szakembernek fénykorában, a 80-as években aktív öttusázóként 70 kiló körül volt a súlya, most 100 kg.

„A futás kizárva. Az a tervem, hogy november, december tájékán elkezdek bokszolni, de ringbe nem megyek, senki ne akarjon ráharapni valamelyik bulvártévénél. A Budapesti Honvédnál dolgozó Balzsay Károlyhoz mennék a párommal egy héten egyszer, szerdánként, hogy lefogyjak, jobban karban tartsam magam. Tizenöt kilót akarok leadni, nyolcvanöttel én vígan ellennék” – árulta el. De más tervei is vannak Martinek Jánosnak a jövőre nézve.

Álmok, vágyak, tervek

„Én már egyáltalán nem akarok dolgozni, elég volt, hatvanéves vagyok, melóztam eleget! 

Valami azért mindig lesz, a legvalószínűbb, hogy megbízással melózom majd valahol. Ám most még inkább pihenni szeretnék, meg utazgatni az asszonnyal. Sok hely van, ahova szeretnék eljutni a világban. A jövő héten megyünk Horvátországba nyaralni egyet, majd még ebben az évben, novemberben Tenerifére. Aztán jövőre jövetnek a hosszabb távok, mint Thaiföld, meg a régi vágyam, ahova nagyon régóta szeretnék már eljutni, Kuba. Addig kell oda menni, amíg így néz ki az ország, mint most, persze az igazi az lett volna, ha még a kommandante, Fidel Castro életében láthattam volna azt az egzotikus világot. Akkor még olcsóbb is volt” – mondta Martinek, aki úgy érzi, abszolút teljes volt a karrierje, mind sportolóként, úgy a munkában edzőként. Egyetért azzal, hogy ennél jobban pályafutást lezárni nem lehet. Megélhetési gondjai nincsenek, kétszeres olimpiai bajnokként már jó ideje kapja az életjáradékot, meg aztán szövetségi kapitányként sem keresett, pontosabban még keres rosszul.