Kedves Veiszer Alinda! Először is van nevem

„Kedves Veiszer Alinda

Először is van nevem. Bár anyukám sokat gondolkodott, hogy a »kommentátorok« néven anyakönyvezzen végül a Gábor mellett döntött, amiért örökre hálás leszek neki. Viszont tartok ott az én szakmámban, ahol te a tiédben, úgyhogy szerintem megérdemlem, hogy a nevemet is leírd ha már gondod van velem. (Bár szerintem akkor is megérdemelném, ha nem tartanék itt, de ez most mindegy.)

Semmi gondom azzal, hogy nem tetszett ahogyan Milák Kristóf elődöntőjét közvetítettem, a miénk egy olyan szakma, hogy nem tetszhet mindenkinek, amit csinálsz. Sportriporterként nem lehet mindig igazad. Ha ügyes vagy tízből hétszer bejön amit gondolsz, ha nem akkor csak háromszor.

Amit elmondtam, annak minden szavát vállalom most is, mert az akkori tudásom birtokában nem gondolhattam másként. A mi szakmánk nem olyan, mint a tiéd. A mi közvetítéseinket nem lehet utólag megvágni, nem lehet kivenni belőle azt, ami nem lett jó, ami nem úgy sikerült ahogyan szerettük volna. Nálunk nincsen utómunka meg ilyesmi.

Felkészülünk, beszélünk, aztán lesz, ami lesz. És hidd el, valamennyien ugyanolyan tisztességesen felkészülünk mint mondjuk te az interjúidra.

Csak a mi elmondunk az néha kicsit gyorsabban avul. Ennyi, nem több. És nyilvánvalóan, hajrá Kristóf, de ez aligha lehetett kérdés.”

***