Futballdráma három felvonásban

Nyitókép: MTI/ Koszticsák Szilárd

Az ordítás valahogy bennem maradt az éjszakában a tévé előtt ülve: kislányom már rég az igazak álmát aludta, így némán kezdtem irányíthatatlan, körkörös karlendítésekbe, hogy valamiképp kifejezzem az ilyenkor kifejezendőt. Mit is? Kitörő örömöt? Könnyebbülést, de nagyot? Katarzist?

Igen, katarzist. Használjuk csak ezt az emelkedett, ókorból származó irodalmi fogalmat! A katarzis egy mű hősének lelkében végbemenő megtisztulás, amikor a feszültséget okozó érzések feloldódnak. Mi is volt itt a mű? A foci, a futball maga. A dráma: a skót–magyar meccs. A hős? Csoboth Kevin, egy sokak által még nem is ismert, szerénykedő csereember, sötétke lovacska. A legkisebb fiú. Aki arra várt, hogy egyszer a kellő pillanatban ő lépjen elő a színre, és ő teljesítse azt a rendkívüli próbatételt, amire tudatlanul és tudatosan egész életében készült, és ami nemcsak őt magát, hanem hőstársait és velük együtt egy egész közösséget emelt át a próbatételen, kiteljesedve, a katarzisba, egy igaz pillanatba – legalább egy pillanatra.