„Tudok saját magam lenni” – Szoboszlai Dominik a válogatottban betöltött szerepéről (VIDEÓ)

Nyitókép, fotó: MTI/Illyés Tibor

Szoboszlai Dominik a Magyar Labdarúgó Szövetség stábjának nyilatkozott egy helyszíni riportban. Az immár 40-szeres válogatott középpályás többek között elmondta:

„Élvezem, amikor otthon lehetek, akkkor is élveztem, amikor még nem én voltam a csapatkapitány. Jó a közösség, és ami a legfontosabb: úgy tudok saját magam lenni, hogy nem változtattam a viselkedésemen. Sok mindenben benne vagyok, de meccsen vagy edzésen maximális odafigyelés van...”

Szoboszlai Dominik azt is elárulta: néhány csapattárs több törődést, nagyobb odafigyelést igényel, mint például Kerkez Milos.

A válogatott csapatkapitánya hozzátette: azért is más szerepkörben játszik a nemzeti csapatban, mert más a taktika, mint a Liverpoolban, „és azért legyünk őszinték: nem minden meccsen mi domimálunk labdatartásban! 

Folyamatosan tanulunk, és a hasznos dolgokat tovább visszük a következő mérkőzésekre, és próbálunk a lehető legjobban felkészülni az Európa-bajnokságra”

Az a bizonyos, mindent eldöntő, Izland elleni gól

A múlttal kapcsolatban  Szoboszlai megosztott egy titkot is:

„Nagyon kevés meccsen izgultam eddig életemben, de az Izland elleni hazai Eb-pótselejtező előtt igen. Már a meccs előtti hetek nagyon kavarósak voltak: a Covid miatt az sem volt biztos, hogy hazajöhetek, végül összejött; annyira siettem, hogy Salzburgban hagytam a cipőmet! Emlékszem, a 10. percben volt egy izlandi szabadrúgás; nem szeretek a sorfalban állni, de ez inkább a gyermekkoromban volt igaz, ma már nem érdekel, ha fejbe rúgnak. Az izlandi játékos lövésénél felugrottam, de átrúgta felettem a labdát, de mondom, ez biztos, hogy megvan Gulának. Ám beejtette a kapuba... Tegyük hozzá: sok mecsen éppen ő mentette meg a seggünket, nem egyszer, nem kétszer. Úgy voltam vele: fordítsuk meg akkor! Az izlandi csapatkapitány egész mecssen velem volt elfoglalva, és semmi nem jött össze. Majd miután Nego beállt és kiegyenlített – azt sem tudom, hogyan – akkor már tudtam, hogy megnyerjük a meccset, bár azt gondoltam, a hosszabbításban. Az utolsó percben megindultam, gondoltam, lesz, ami lesz, de sikerült mindenkit levennem a pályáról. Addig életemben nem rúgtam laposan gólt. 

A TELJES BESZÉLGETÉS ITT TEKINTHETŐ MEG: