„Ez egy ilyen hadifogoly állapot!” – női vízilabda-válogatottunk belevetette magát az olimpiai felkészülésbe

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás

***

Néhány szót váltottam Cseh Sándor társkapitánnyal, aki biztosított arról, hogy nem korai elkezdeni az edzéseket. Ön sem bánja, hogy sok idejük, közel két hónapjuk van? 

Nem bánjuk több okból kifolyólag sem. Eleve tudtunk adni két hét pihenőt a játékosok többségének, ami azért nem minden évben adatott meg nekik. Ennek viszont az a negatív következménye, hogy az első két hetet arra kell áldoznunk, hogy fizikálisan és mentálisan összhangba kerüljön a csapat.  Ezt az első hetet rám nem jellemző módon, differenciáltan tartjuk. Tehát az idősebb játékosoknak más jellegű terhelést adtunk. A fiatalok közül volt, aki hétvégén bajnoki mérkőzést játszott az utánpótlásban, ők pár napos pihenőt kapnak, illetve van, aki délelőtt iskolai elfoglaltság miatt hiányzott. Az összecsiszolódást követően a jövő héten fogjuk kezdeni az igazi közös felkészülést. A harmadikon Szegedre tesszük át a székhelyünket, és ott már Keszin kívül mindenki az egységes felkészülési rendszerben vesz részt.

A csapatkapitány, Keszthelyi-Nagy Rita még a spanyol bajnoki végjátékban érdekelt, a kapus, Magyari Alda remélhetőleg csak múló rosszullét miatt mulasztott szerdán. Az ő helyük az olimpiára utazó 13-as keretben biztos, ha nem történik semmi rendkívüli. Ugyanakkor 10 játékos nem utazhat Párizsba a bő csapatból. Nyilván a kapitányok fejében van egy kialakult gerinc, de vannak kiadó helyek?

Abszolút, és kell is, hogy legyenek. Akár tetszik, akár nem, egy válogatottnak élesnek kell maradni. Nyilván senki nem adja át a pozícióját magától, azt el kell venni! Viszont azt mindenkinek tudnia, éreznie kell: erre van lehetőség. Persze arra is, hogy valaki megtartsa a helyét. Úgy tervezzük, az említett szegedi edzőtábor után szűkítünk a kereten, hogy pontosan mennyit, ez még nem végleges. Akkor érkezik a kanadai válogatott, az ellene esedékes edzőmérkőzéseket követően 16 játékossal vágunk neki az athéni túrának, és onnan utazunk Los Angelesbe. A végleges keretet szeretnénk két héttel az olimpia előtt kihirdetni. 

Februárban úgy szerzett kvótát a magyar női vízilabda-válogatott, hogy ezüstérmes lett a dohai világbajnokságon. Ez nyomot hagyott az ellenfelekben, élmény és csapatépítő volt a lányoknak. Ön szerint milyen jelentőséggel bír most május végén ez a siker?

Pont ma mondtam délelőtt egy beszélgetésen, azt érzem most nagyon jónak, hogy ez a csapat vb-ezüstérmesként tért haza, és kezdte meg a felkészülést a megfelelő magabiztossággal és önbizalommal. Másrészt pedig egy Európa-bajnoki 5. helyet szereztünk januárban, azaz nem felejtették el, hogy nagyon-nagyon picike, apró részleteken múlik a siker vagy a kudarc. Ebből a szempontból ez a csapat lényegesen tapasztaltabb és bölcsebb, mint mondjuk fél évvel ezelőtt. Ennek az az oka, hogy nagyon rövid időn belül történt meg a pokol és a mennyország. Mikor valaki ebben benne van, és átéli, főleg ebben a sorrendben, ami a kellemesebb, az nyomot hagy az emberben. Ugyanúgy akartál az Eb-n is, mégis a végén mi kaptuk be a két gólt, a vb-n meg mi értékesítettük az utolsó ötméterest vagy a mi kapusunk védte ki.

A férfiak még a BL négyes döntőre készülő 10 ferencvárosi pólós nélkül kezdik a munkát hétfőn. Varga Dénes lapunknak utalva Varga Zsolt szövetségi kapitány módszereire azt mondta: „halálos felkészülés lesz.” A nőknél ki felel a fizikai felkészítésért, és várható-e extrém terhelés?

Az erőnléti programot elsősorban én írom, de mindent egyeztetünk természetesen Sanyival. A fizikális felkészítésnek az extremitása az a mindennapisága. Ma például a konditeremből úgy jöttünk ki 13 órakor, hogy a rosszullét határán voltak a lányok. De reggel 8 óra 20-kor megyünk futni, és utána úszni, majd ismét a kondiba. Tulajdonképpen ez egy ilyen hadifogoly állapot! Az ember ezt egyszer csak muszáj, hogy megszokja: ez van, és kész. Aztán egyszer csak véget ér, és jön a felkészülés talán élvezhetőbb része, de az még most annyira távoli, hogy erről itt nem is álmodozik senki, nem is beszélünk erről. Ez az időszak mindig halálos, de nem ez a cél, hogy az legyen, hanem ezt meg kell csinálni, mert az ellenfeleink is megteszik. Az egy nagy luxus lenne, ha erőnlétben alulmaradnánk. Annyi minden van, amiben sajnos az ellenfelek kiválósága miatt alul lehet maradni, tapasztaltuk.