Talajon is kettőjük között dőlt el a verseny, ahol a román lány a maximális tíz pontot kapta, így öt századponttal győzött, bár sokak szerint Ónodi Henrietta is megérdemelte volna az aranyérmet. Ő csak hazaérve, a rá irányuló figyelem mértékét látva értette meg, mekkora eredményt ért el, milyen nagy népszerűségre tett szert.
Az olimpia után az Egyesült Államokba ment tanulni és azt tervezte, befejezi a versenyzést, de az 1996-os atlantai ötkarikás játékokon ismét a magyar csapat tagja volt és a kilencedik helyen végzett. A következő évben még szerepelt az Universiadén hetedik csapatban, ezt követően végleg visszavonult, pályafutását 38-szoros magyar bajnokként fejezte be.
A tragédia közbeszólt
Bár úgy tervezte, a diploma megszerzése után hazatér és edzőközpontot hoz létre Békéscsabán, apjának váratlan halála miatt erre nem került sor. Az Egyesült Államokban maradt, Miamiban az Olimpikonok Világszövetsége irodájának munkatársa, majd Minneapolisban edző lett. Ma férjével, az olimpikon öttusázó, orvos Jim Haleyvel és három gyermekükkel egy floridai kisvárosban élnek. A sporttal nem veszítette el a kapcsolatot, követi az eseményeket, gyakran látogat Békéscsabára és élménybeszámolókat is tart.
Kitüntetések
Sportolói karrierjét számos kitüntetéssel ismerték el: 1988-ban kiváló ifjúsági sportoló, 1989-től sorozatban négy esztendeig az év legjobb magyar tornásza lett, 1992-ben átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje, 1992-ben a Magyar Köztársasági Elnöki Aranyérem kitüntetést, 1995-ben a magyar Fair Play-díj életműdíját. 2008-ban Békéscsaba díszpolgárává választották, 2010-ben bekerült a Magyar Torna Szövetség halhatatlanjainak klubjába, és beválasztották a tornasport halhatatlanjainak amerikai székhelyű dicsőségcsarnokába (Hall of Fame). 2017-ben megkapta a Békéscsaba halhatatlan sportcsillaga címet.