Igen, mert kell a kattintás – így szól a vád. Egyfelől természetesen igen, mert a média is piac termékekkel, mérőszámokkal, eladási adatokkal, versenyhelyzettel. Másfelől viszont a média igényt elégít ki. Személy szerint megint csak sajnálkozva jegyzem meg, hogy a sajtónak már régóta nem csak a tájékoztatás a célja. Az emberek hírfüggővé váltak, nem véletlenül írtam a bevezetőben: már négyéves koruktól fogva. A gyerekek hamarabb használják készségszinten az érintőképernyős digitális eszközöket, mint hogy megtanulnának írni, olvasni.
Igen, olykor rémisztő ez a fajta függőség. De persze nem kötelező a rabjává válni. Miként az alkoholfogyasztást sem tiltják be az alkoholisták miatt, hovatovább az alkoholfogyasztásnak kifinomult kultúrája is létezik, az újságírást sem lehet úgy általánosságban, megkülönböztetés nélkül mindenért felelőssé tenni torzult világunkban. Szoboszlai Dominikkal kapcsolatban sem.
Tartottunk tőle, hogy a »farsangi riport« után a csapatkapitány a következő hazai válogatott mérkőzésen, helyesebben utána vajon hogyan viseltetik a magyar sajtó iránt. Szerencsére alaptalanul. A pályán, majd a vegyes zónában is csillogott a szeme, nem csupán lehozta a kötelezőt, még fesztelenül poénkodott is. Minden mozdulata, gesztusa azt sugallta: jó itthon lenni.