A globalizmus nem csak a műkorcsolyában ütötte fel a fejét, gondoljunk csak a Kínából „szerződtetett” gyorskorcsolyázó Liu fivérekre, de a sportágak között lassan már egyáltalán nincs kivétel: az asztaliteniszezők között még egy Európa-bajnokságon is a különböző állampolgársággal rendelkező, de egyaránt kínai gyökerű játékosok tarolnak; 2015-ben Katar 14 honosított játékossal vett részt a hazai rendezésű férfi kézilabda-világbajnokságon; a maratoni távot nemzetiségtől függetlenül általában egy etióp vagy kenyai származású futó nyeri a világversenyeken, de még az európai elitválogatottak is nyakra-főre honosítják a posztra „igazolt” labdarúgókat.
Jöttek, láttak, győztek: kik a legismertebb honosított magyar sportolók?
Az elmúlt évtizedekben a magyar sportba is begyűrűzött a sokak által kritizált jelenség: elég csak a kubai kézilabdázó, Pérez Carlos, a szerb-horvát származású kajakozó, Janics Natasa, az ukrán nemzetiségű labdarúgó, Koman Vladimir, vagy az új-zélandi vízilabdázó, Rebecca Parkes esetére gondolnunk, de a sort még hosszasan folytathatnánk – mindannyian magyar színekben érték el pályafutásuk legkiemelkedőbb sikereit.
Természetesen a jelenkor is tartogat pikáns eseteket, sőt, egyre több különleges sikertörténet íródik a szemünk előtt,
hiszen ideális esetben az idei párizsi olimpián magyar színekben induló taekwondózó, Salim Omar és a birkózó világbajnok Muszukajev Iszmail lába előtt is heverhet nyáron a világ. Talán nem árulunk el nagy titkot, noha egyikük sem hazánkban született, mindketten komoly magyar éremesélyesként utazhatnak a francia fővárosba. A honosítás egyik legfrissebb példája pedig az orosz sakknagymester, Szanan Szjugirov esete, aki a jövőben Magyarországot képviseli a nemzetközi versenyeken. Szjugirov az orosz-ukrán konfliktus miatt az orosz sportolókra kiszabott eltiltás miatt váltott országot.