Olimpiai bravúr, világkupa arany és szakaszgyőzelem a Giro d'Italián – sikert sikerre halmoz Vas Kata Blanka
A 21 éves magyar biciklis őrült hajrával behúzta a világ második legrangosabb kerékpáros körversenyének nyolcadik szakaszát.
Mountainbike, országúti- és terepkerékpár – a holland SD Worx versenyzője mindhárom szakágban kiemelkedő teljesítményre képes. Akár túl is szárnyalhatja a legutóbbi olimpián elért történelmi, negyedik helyezését. Azt is elárulja: melyik országban a legveszélyesebb edzeni.
A tokiói olimpián az akkor még csupán 19 éves törékeny lány az egyik legkellemesebb meglepetést okozta, miután a hegyikerékpározásban (az utolsó sorból indulva!), remek, taktikus és nem utolsósorban technikás versenyzéssel magyar szempontból történelmi, negyedik helyezést ért el a szakág svájci nagyágyúi, Jolanda Neff, Sina Frei és Linda Indergrand előtt. Blanka országúti kerékpározásban is a legjobb magyar versenyzők közé tartozik (ebben a számban az SD Workx versenyzője már ötkarikás kvótát is szerzett), de hogy hány számban indul el Párizsban (hegyikerékpározásban még várnak rá kvalifikációs versenyek), még nem döntötte el.
Először is arról: mi visz rá egy tizenéves kislányt arra, hogy versenykerékpáros legyen?
Ahogy másokkal is gyakran megesik, én is beleszülettem a sportágamba. Apukám amatőr versenyző volt, de rendszeresen résztvett különböző viadalokon. Így vált nálunk családi programmá, hogy mindenhová elkísértük őt, és végül 13 évesen kezdtem el én is komolyabban kerékpározni. Édesanyám engem is mindenben támogatott, hála Isten nagyon jól és szerencsésen alakultak a dolgok, míg eljutottam a tokiói olimpiáig.
A legutóbbi ötkarikás esemény előtt még teljesen ismeretlen volt a közvélemény előtt, a sportág berkein belül pedig először akkor kapták fel a fejüket az illetékesek, amikor a válogatóversenyeken többször is legyőzte az országnak a kvótát megszerző, egyébként már a londoni olimpián is rajthoz álló Benkó Barbarát, aki maga is elismerte: megérdemelten jutott ki Tokióba. Önmagát mennyire lepte meg, hogy a hegyikerékpározásban negyedik lett a sportág nagyágyúi mögött?
A hátsó sorokból indulva nagyon jól sikerült a rajtom, jó nyomvonalat is választottam, fel is jöttem az ötödik helyre, és bár utána én is hibáztam párszor, bíztam benne, hogy a tempómat tartani tudom. Láttam volna, hogy van előttem egy csoport, de nem akartam nagyon rájuk menni, mert attól tartottam, hogy megrogyok. Ám mivel a döntő futam előtt sikeresen imádkoztunk az esőért, és a sáros talaj nekem kedvezett, így nem is erőnlétben, hanem technikában tudtam rengeteg riválist megelőzni.
Azért is volt számomra is hihetetlen, hogy végül a negyedik lettem, mert közvetlenül a rajt előtt még átépítették a pályát, és éppen a kedvenc részemet vették ki. Amikor beértem, csak annyit tudtam mondani: „ezt nem hiszem el!”
A negyedik hely leginkább azért volt hihetetlen számomra, mert korábban egyszer sem versenyeztem elit kerékpárosokkal, többnyire korosztályos versenyeken álltam rajthoz.
Mennyiben változtatta meg az életét ez a történelmi siker?
Semmiben.
Nem vált ismertebbé azzal, hogy a tokiói olimpia egyik legkellemesebb meglepetését okozta?
Miután hazatértem, természetesen volt egy-két interjú, és egyéb hivatalos esemény, amelyre meghívtak, de utána hamar visszazökkentünk a hétköznapokba.
Említette, hogy elsősorban a technikás versenyzésének köszönhette a tokiói negyedik helyet. Ez adottség kérdése vagy rengeteg gyakorlással fejleszthető?
Keményen kell dolgozni, rengeteget gyakorolni, a szerencse sem elhanyagolható faktor, de ami nagyon fontos: a hegyikerékpározást már egészen fiatalon, kisgyermekként el kell kezdeni.
Bizonyítva átlagon felüli képességeit, a tokiói siker óta az összkerékpáros vébé női mezőnyversenyén U23-as világbajnoki címet is szerzett, másrészt tavaly megnyerte a női Giro d'Italia országúti kerékpáros-körverseny nyolcadik etapját, megszerezve a magyar országúti kerékpársport első Grand Tour-versenyen aratott szakaszgyőzelmét. Hogy érzi, most már jobban figyelnek önre a vetélytársak akár hegyikerékpárban, terepkerékpárban, akár az országúti szakágban?
Nem, egyáltalán nem. Illetve nem hiszem... „Montiban” (a hegyikerékpározás közismert elnevezése a mountainbike – a szerk.) egyébként sem indultam annyi versenyen. Mondhatom, hogy egy kicsit a háttérbe is szorult, másrészt a kerékpársportban nem az olimpia a legfontosabb viadal, sokkal inkább a Világkupák, és a különböző körversenyek. Egyébként ezek a sikerek rengeteg motivációt adnak, és igazolják, hogy a felnőtt mezőnyben továbbra is jó úton haladok. A lényeg, hogy mindegyik szakágban mindenkinek meg kell találnia a saját erősségét.
Hegyikerékpározásban a technikáját emeltük ki az előbb. Az országúti szakágban miben érzi magát a legerősebbnek?
Talán abban, hogy ha kisebb csoportok alakulnak ki, jól tudok sprintelni. De mindegyik szakágban van még hová fejlődnöm, elsősorban erőben és taktikailag.
Közismert, hogy a holland SD Worx versenyzője, ezért nagyon sokat készül külföldön is. Egy korábbi beszélgetésünk során említette: a magyar utakon közel sem életbiztosítás az edzés...
Magyarországon és Olaszországban nagyon veszélyesen vezetnek az emberek, Hollandiában annyival jobb a helyzet, hogy rengeteg a kerékpárosút, így nem annyira stresszes a felkészülés. Szerencsére engem még egyszer sem ütöttek el, édesapámat viszont már többször is...
Bár még hátravannak kvalifikációs versenyek és egyelőre az országúti kvóta van meg – mire lehet képes Párizsban?
Arra törekszem, hogy mindegyik szakágban kihozzam magamból a maximumot, és újra tudjak egy pozitív meglepetést okozni.
A rengeteg edzés mellett mire jut még ideje? Mit csinál szabadidejében?
Pihenek. Két tréning között ugyanis ez a legfontosabb.
Ezt is ajánljuk a témában
A 21 éves magyar biciklis őrült hajrával behúzta a világ második legrangosabb kerékpáros körversenyének nyolcadik szakaszát.
Ezt is ajánljuk a témában
Az országúti kerékpáros világbajnokságok történetében először született magyar aranyérem.
Ezt is ajánljuk a témában
Olimpiai éremesélyesünknek versenyt kell majd futnia az idővel.
Nyitókép: MTI/EPA/Gian Ehrenzeller