Újra a halál torkából tért vissza a magyar sport legendája!

Aki ismeri Hegedüs Csabát, tudja róla, hogy egy hihetetlen energikus, az életet szerető és élvező egyéniség. A Tuskirály a magyar sport igazi legendája, ám nem csak azért, mert az 1971-es világbajnokságon úgy lett aranyérmes, hogy mindegyik ellenfelét kétvállra fektetve győzte le (innen a becenév is), nem csak azért, mert az 1972-es ötkarikás játékokon a magyar sport 100. olimpiai aranyérmét szerezte, nem csak azért, mert a müncheni diadalt követő esztendőben egy súlyos autóbalesetet során életveszélyesen megsérült, ám ennek ellenére két év után visszatért, és meg sem állt az Európa-bajnoki aranyéremig, hanem azért is, mert a visszavonulását követően szövetségi kapitányként és szövetségi elnökként is maradandót alkotott, jelenleg pedig a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia szakmai vezetőjeként tevékenykedik. A mai napig agilis, tettre kész sportember az elmúlt időszakban sem sokat pihent, ám most ő is úgy érzi: egy olyan égi jelet kapott fentről, amely után mindenképpen lassítania kell! Hegedüs Csaba még a kórházi ágyban fekve, kizárólag a Mandinernek nyilatkozott.

Miért van kórházban?

Az elmúlt hét péntekén a kazah nagykövet barátomhoz voltam hivatalos. Miután megérkeztem a Kapy úton található rezidenciához, a kocsiból kiszállva egy furcsa érzés fogott el: folyamatosan rázott a hideg. Ekkor még semmi rosszra nem gondoltam, ám miután háromnegyed órát tárgyaltam a nagykövet úrral, és nem múlt el a rossz közérzetem,szóltam az egyik munkatársamnak, hogy ma már nem megyek be dolgozni, hanem inkább a Hélia szálló felé veszem az irányt, hiszen úgy gondoltam: majd a forró vízben és a szaunában alaposan kikúrálom magamat. Annak rendje és módja szerint megérkeztem, az uszodában egy jót beszélgetve ki is elemeztük a magyar vízilabda helyzetét Horkai György barátommal, de miután továbbra is ramatyul éreztem magam, bementem a szaunába is. 

Mégis mi történhetett?

A jelenlévők elmondásából tudom, hogy rosszul lettem, összeestem, és a mentő egyből a Honvéd Kórházba szállított. Egy egynapos filmszakadás után, miután észhez tértem, az osztályvezető főorvos úr elmondta: 

Egy baktérium támadta meg a testemet, de az is kiderült: a rossz közérzetemet elsősorban a 39,6 fokos lázam okozta. Azt már a főorvos barátom könnybe lábadt szemmel tette hozzá: »Csabikám! Tudod, hogy ebbe az egészbe egy átlagember már az uszodában belehalt volna?! Csupán a kegyetlenül erős, vas szervezetednek köszönheted, hogy még élsz! Amikor behoztak téged ide, és megláttam, hogy milyen állapotban vagy, már lemondtam arról, hogy még ebben az életben beszélgetni tudunk egymással…« 

Önnel már nem először történik meg, hogy a halál torkából tér vissza, az utóbbi napok eseményeit akár felfoghatja egy utolsó figyelmeztetésnek is…

Azt egész életem során érzem, hogy a Jóisten a tenyerén hordoz, hiszen – bár volt jó néhány buktató és számos tragédia is kísérte az életemet – sportolóként és sportvezetőként is hihetetlen sikeres életutam volt, ehhez nyilván hozzájárult az is, hogy engem mindig az vonzott, ami már szinte lehetetlen! Ám e betegség után, ami szó szerint ledöntött a lábamról, mégis magamhoz térhettem. 

 Még akkor is, ha ennek az egész történetnek az is lehet az üzenete: Istennek még tervei vannak velem a Földön…   

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd