Marco Rossi-recept: az ész a fontos, nem a haj! (VIDEÓ)

Szalad a naptár: ahogy rekordsebességgel száguldunk az időben, bizony egyre kevesebben vannak, akiknek személyes emlékeik lehetnek az Aranycsapatról, a nemzeti együttes legutóbbi veretlen évéről, vagy akár a válogatott korábbi Eb-, vb-részvételeiről. Utóbbi élmények 1972 és 1986 óta kerülték vagy kerülik el a hazai focifanatikusokat, a jelenkor válogatottja azonban most már évről évre olyat tesz, amely csak a legtitkosabb álmainkban dereng: felidézi a régmúlt sikereit és visszacsempészi a bizsergést a szurkolók szívébe. A csapat zsinórban harmadik alkalommal kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra, de most először playoff izgalmak nélkül, így 2016 és 2020 (2021) után 2024-ben is érdekeltek leszünk a kontinenstorna csúcsminőségű előadásainak színpadán. A franciaországi és a részben hazai rendezésű Eb-n szerzett élmények élénken élnek mindenki emlékezetében, nincs olyan drukker, aki ne emlékezne pontosan a kultikussá vált meccsekre, hol nézte az osztrákok legyalulását, kikkel szurkolt a franciák elleni döntetlen során, és milyen aranyköpések hangoztak el a portugálok elleni csaták alatt – egymás között a szurkolói zónákban, a képernyők előtt vagy a lelátókon.

Ehhez fogható, életre szóló élményekre készülhetünk a következő nyáron is. A németországi torna előtt, a sorsolás pillanatában elkezdődtek a fogadkozások és szervezkedések, a csoportbeosztás ismeretében pedig már a jegy- és a szállásfoglalásokat kísérő idegőrlő várakozás és fokozódó feszültség váltakozik. Mondván: induljunk már!

Ekkora focilázat eredményezett a magyar válogatott párját ritkító éve, amelyet a nemzeti csapat még a világranglista 36. helyén kezdett, de a veretlenségét tavaly szeptember vége óta maga előtt görgetve (ez a sorozat most a leghosszabb Európában!) előrelépett a 27. pozícióba. Ilyen előkelő helyen legutóbb közel hét évvel ezelőtt jártunk, egy veretlen naptári év felkutatásáért pedig egészen 1976-ig kell visszaugranunk az időben. Az idén magyarrá lett szövetségi kapitányunk, Marco Rossi akkor még alig 12 éves fiatal srácként kergette a labdát Olaszországban.

A 2023-as eredmények mellett tényleg nem mehetünk el szó nélkül: az észtek elleni, márciusi győztes felkészülési mérkőzést követően kezdődött az Eb-selejtezősorozat a bolgárok elleni hazai csatával, amelyet teltház előtt, az első félidőben prezentált parádés játékkal, imponáló magabiztossággal húztunk be. Szoboszlai valósággal lubickolt a szélen, szenzációs játékával hatalmas szerepe volt a három pont megszerzésében. A két nyári szezonzáróból bezsebelt négy pont után, a montenegrói gyürkőzésből és a budapesti, litvánok elleni meccsből fordultunk rá a szerbek elleni idegenbeli – zárt kapus – őszi rangadóra. Egy öngól után hamar hátrányba kerültünk Belgrádban, de még az első játékrészben, két perc alatt összejött a fordítás Varga és Orbán góljával, majd a hősies védekezésünknek köszönhetően nyertünk, sőt, néhány héttel később itthon is elvertük déli szomszédainkat. Külön öröm: kizárólag a szerbeket vertük meg kétszer a csoportban, akik egészen november végéig előttünk álltak a FIFA-világranglistán! A klasszisoktól hemzsegő legnagyobb riválisunkat oda-vissza elpáholni óriási bravúr, függetlenül a mutatott játéktól, a kritikus hangoktól és a fanyalgó ellendrukkerektől. Az októberi kaunasi döntetlennel még a szófiai kirándulásra is hagytunk tétet, amely előtt 10 nappal a kifejezetten sportszerűtlen bolgárok a szurkolói népharagtól tartva zárt kapussá nyilvánították az Eb-selejtezőt, miközben vándorcirkuszt csináltak a stadionkérdésből. Fájdalom, az Európai Labdarúgó Szövetség csak pislogott az eseményeket látva, és karba tett kézzel hagyta garázdálkodni a munkájára alkalmatlan bolgár szövetséget – több ezer honfitársunk idejének és pénztárcájának a kárára. A körülmények ráadásul egy pillanatra sem tántorították el a felbőszült helyi szurkolókat, akik a meccs előtt és alatt természetesen megtartották a bolgár focivezetőség elleni demonstrációjukat, amely komoly szófiai károkkal és 33 őrizetbe vétellel zárult. Amire a legszívesebben emlékszünk ebből a szappanoperából: a meccs 97. percében egy öngóllal 2–2-re mentettük a csatát, így biztossá vált, hogy egyeneságon kijutottunk a németországi Eb-re!

A Montenegró elleni hazai „gála” már igazi örömjátékot hozott: Szoboszlai világszenzációt jelentő duplája, majd pálinkázása komoly publicitást érdemelt, a szurkolókkal való huzamosabb ünneplésnek pedig igazán megadta a módját a csapat. Tíz mérkőzés: hat győzelem és négy döntetlen! Le a kalappal a srácok előtt!

Nem kérdés, a játékosok mellett a sikerkapitány személye is megkerülhetetlen az eredményekben. Marco Rossi végtelenül alázatos, eltökélt hozzáállása a játékosait is magával ragadja, nem véletlenül mennek ekkora elszántsággal tűzbe érte. Az idei évben ugyan kijutott a nehézségekből a háttérben, a páratlan sérüléshullám mellett az arctalan kritikusok is okoztak néhány álmatlan éjszakát az olasz-magyar szakembernek, de garantáltan nem ettől hullott ki a népszerű Mister haja. Az Eb előtti kevesebb „fejfájásban” mindenesetre bízik a kapitány, elég hozzá, ha a következő esztendőben több lehetőséghez jutnak klubjaikban a válogatott játékosok és a sérülések is elkerülik őket.

Az Eb-csoportok december 2-i sorsolása után, amelyen a rendező németekkel, a svájciakkal és a skótokkal kerültünk az A-jelű négyesbe, „Mr. Easy” a korábbiakhoz képest ezúttal bőbeszédűbb volt.

„Több okból is szerettük volna elkerülni Németországot: egyrészt mert alapvetően nagyon erős együttes, másrészt pedig házigazda lesz, így tudjuk, milyen körülmények várnak majd ránk az Eb-n” – fogalmazott a sorsolás után Marco Rossi, aki hozzátette:

– jelentette ki a szövetségi kapitány.

És ha ő mondja, érdemes odafigyelni rá, mert a 2023-as eredményekkel Rossi ismét igazolta a régi slágerben elhangzottakat, miszerint az ész a fontos, nem a haj. Lehet benne valami, mert a bolgár kapitány, Ilian Iliev, a litván szakvezető, Edgaras Jankauskas, a montenegrói edző Miodrag Radulovic és a szerb kapitány, Dragan Stojkovic sem szappanozhatja olyan könnyedén a feje búbját, mint a mi taktikusunk, Marco Rossi.

Történelmet írnak!

Jöhet tehát zsinórban a harmadik Európa-bajnokság, amelyen szurkolhatunk a magyar labdarúgóknak: a keretből ráadásul többen beírhatják magukat ezzel a sportág történelemkönyvébe, hiszen a maiakon kívül eddig csak két játékos, Albert Flórián és Bene Ferenc büszkélkedhetett két Eb-szerepléssel (1964 és 1972), most Dibusz Dénes, Fiola Attila, Gulácsi Péter, Kleinheisler László, Lang Ádám, Nagy Ádám is háromszoros Eb-kerettag lehet, ha jó formában és egészségesen „hozza le” a tavaszt. A montenegróiak elleni meccsen a 93. percben betaláló 28 éves középpályás, Nagy Ádám ráadásul 2015 óta szépen eljutott 77 válogatottságig, amellyel már a vonatkozó örökranglistán is a 14. helyen áll. Az olasz másodosztályú AC Pisa együttesében azonban nem játszik eleget, amíg a válogatottban az összes őszi meccsen, hat alkalommal is pályára lépett, klubcsapatában eddig csak nyolc, főleg csereként lejátszott hivatalos meccse van a szezonban, ez pedig okozhat még fejfájást a folytatásban. Nagy Ádám ideális esetben viszont 2024-ben akár a 85 válogatottsággal záró Puskás Ferencet is beérheti!

A válogatott többi, a közelgő Európa-bajnokság előtt váltani készülő fontos játékosának helyzetéről egyik korábbi cikkünkben értekeztünk.

S hogy mit hoz nekünk 2024-es év? Nincs mitől tartanunk: ha a legendásan fanatikus szurkolóinkon múlna, akkor garantáltan nagyon hosszúra nyúló veretlenséget, de miután a pályán a szintén rendkívül elszánt magyar játékosokon múlik, így is biztosak lehetünk benne, hogy ők valami idei produkcióhoz hasonlóban gondolkodnak.

Igazuk van, aggódjanak csak az Eb-ellenfeleink, hiszen a németek fiatal szakvezetője, Julian Nagelsmann, a svájciak mestere, Murat Yakin és a skótok szövetségi kapitánya, Steve Clarke is rendszeres látogatója a fodrászszalonoknak...

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt