3 ok, amiért jövőre még jobb lesz a magyar labdarúgó-válogatott

Remek évet zárt 2023-ban nemzeti együttesünk. Marco Rossi csapata veretlenül, csoportelsőként jutott ki a németországi Európa-bajnokságra. Immár azt is tudjuk, hogy a házigazda mellett Svájc és Skócia lesz a mieink csoportellenfele júniusban. Sokan sokféleképpen értékelték a sorsolást, s valóban lehetett volna könnyebb és nehezebb is a dolgunk, ám az elmúlt éveket figyelembe véve egyáltalán nem kell félteni a fiúkat, akik még rengeteg tartalékkal rendelkeznek.

Teljes kerettel még erősebben

Lehet legyinteni, hogy gyenge ellenfeleket megelőzve vívta ki a részvételi jogot a 24 csapatos kontinensviadalra Magyarország – csak épp nem így van! Tény, hogy Bulgária futballja soha nem látott mélységbe süllyedt, Litvániában a kosárlabda mellé a labdarúgásnak esélye sincs felnőni. Montenegró sem tartozik a nagyhatalmak közé a sportágban, a magyarországi légiósok mellett Atletico Madrid-, Lazio-, és Olimpiakosz-játékost is bevető délszláv együttes kifejezetten szívós, kellemetlen ellenfél. 

A portugálok megverésével világbajnoki szereplő, topligás játékosokkal teletűzdelt Szerbia pedig egyenesen a csoport favoritja volt, mégis oda-vissza le tudta győzni az egységes magyar csapat. A budapesti mérkőzésen a Belgrádban a győztes találatunkat elérő védelmi vezér, Willi Orbán nélkül nyertünk, a Puskás Arénában felejthetetlen ballábas bombagóllal előrukkoló Sallai Roland novemberre dőlt ki a sorból, s nélküle biztosítottuk be a kijutást Bulgáriában, majd vertük meg hátrányból Montenegrót. Az említetteken kívül az egész évben nem állt rendelkezésre térdműtétje miatt az első számú kapus, Gulácsi Péter – igaz, Dibusz Dénes első osztályú helyettese volt. Ugyanakkor 

A sérüléseken túl ugyanis a játékhiány is sújtotta legjobbjaink egy részét, nekik – mint összegző cikkünkben írtunk róla – télen lépniük kell, hogy formában legyenek az Eb-re. A korábbi 26-hoz képest 23 labdarúgót nevezhetünk be, s ha mindenki bevethető lesz és játszik is a klubjában, nagy harc lehet a bekerülésért, ami fokozhatja az egészséges versenyhelyzetet. 

Az újdonság varázsa

Sorozatban harmadszor szerepel majd Európa-bajnokságon Magyarország, ilyenre korábban nem volt példa. 2016-ban mindössze 44 év várakozás után léptek pályára legjobbjaink, az akkori, csoportból is továbblépő együttes gerincét Király Gábor, Juhász Roland, Gera Zoltán és Szalai Ádám alkották. Az említettek közül már csak Szalai vett részt a 2021-es tornán, azóta ő is felhagyott az aktív játékkal. 

Néhány játékosunk viszont triplázhat: Gulácsi Péter, Dibusz Dénes, Fiola Attila, Lang Ádám, Nagy Ádám, Kleinheisler László – ha kivívja a kerettagságot – egészen különleges idővonal és élményáradat részese lehet. Nem csekély motiváció, de akkor mit munkálkodhat azokban, akik az első nagy felnőtt tornájukra készülnek a válogatottal? 

Mindenki előtt 

 Hasonló helyzetben van, de talán az utolsó nagy esélyét ragadná meg a 2021-ben szintén sérülés miatt távol maradt Kalmár Zsolt, akinek legnagyobb rémálma, hogy megint közbe jön valami, és ezekben a napokban is éppen lábadozik. Üstökösként robbant be a nemzeti csapatba a gólvágó Varga Barnabás. A Pakssal magyar gólkirály támadó szenzációsan teljesített a Ferencvárosban, ám a sorozatterhelés hatására közel két hónapos kihagyásra kényszerült. Egy jó tavaszi szereplés mellett neki is vigyáznia kell magára, hogy megvalósíthassa az álmát: az osztrák amatőr ligától eljusson a németországi Európa-bajnokságra. 

A magyar ostorcsapás

A bevezetőben említett riválisok mindegyikére igaz a megállapítás, hogy erős kerettel, kiemelkedő képességű játékosokkal rendelkeznek. A németek ugyan évek óta árnyékai vagy inkább karikatúrái önmaguknak, de új szövetségi kapitányukkal akár össze is állhatnak. 2022-ben a Nemzetek Ligájában idegenben vertük őket, ellenben – bármennyire is jól hangzik egy müncheni döntetlen – 2021-ben ők ejtettek ki bennünket az Eb-ről. 

A skótok hatalmas iramot képesek diktálni, legyőzték a spanyolokat is a selejtezők során, a svájci „összeválogatott” pedig az utóbbi időben mindig borsot tört az orrunk alá. 

 Ha pedig kard ki alapon ment neki valaki a mieinknek, gyakran pórul járt. Ugyanis képesek lettünk kontrollálni a játékot akkor is, ha az ellenfélnél van a labda. S kivárva a kellő alkalmat meglendíteni a magyar ostort, ami bizony nagyot tud csapni...

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt