„Csak vészhelyzetben mertünk kockáztatni, pedig nincs olyan csapatunk, hogy nekiálljunk tutizni" – mesteredző a Mandinernek

Magyarország drámai küzdelemben, 6 gólos hátrányból fordítva 23-22-re legyőzte Horvátországot a női kézilabda világbajnokságon, így középdöntős csoportja 3., összesítésben a 10. helyet szerezte meg. Úgy ünnepeltek a játékosok, mintha mondjuk Önnel vb-bronzot nyertek volna 2005-ben. Tényleg ekkora siker ez?

Az az igazság, hogy az utolsó 15 perc alapján jogos, hogy ilyen ünneplést tartottunk. Csodálatos hajrá volt, kevés csapat lett volna erre képes. A cél az volt, hogy elérjük az olimpiai selejtezőt, ezt a lányok végül is megoldották. Nagyon-nagyon tanulságos volt, és remélem, hogy előbb-utóbb levonjuk ebből a megfelelő következtetéseket, mert nagyon sok van. 

A magyar női kézilabda legutóbbi mérhető eredménye a 2012-es Európa-bajnoki bronzérem, azóta kontinensviadalokon és világbajnokságokon többnyire a legjobb 10-ből is kiszorultunk . Amikor tanulságokra utal, alapvetően erre a mostani csapatra, keretre és játékára gondol, vagy akár az utánpótlás nevelésre, menedzselésre?

Nyilvánvaló, hogy teljes sportági átgondolást igényel. Én az edzőbizottság vezetőjeként folyamatosan szoktam erről beszélgetni a vezetőkkel. 

Megint van egy kiemelkedő korosztályunk, fontos lenne, hogy azokat a hibákat ne kövessük el, amiket az előzőeknél. Én teljesen együtt tartanám őket és meg kellene teremteni a versenyzési lehetőségüket akár „B” válogatottként. 

Két európai csapattól simán kikaptunk, mindössze két afrikait és egy dél-amerikai gyenge ellenfelet győztünk le. Mit hiányolt Golovin Vlagyimir csapatából?

Ha negatívumot kell mondani, akkor az: 

Ezt hiányoltam, a horvátok ellen 45 percig nem mertünk váltani, mást csinálni, csak azt, ami az alap. Ez a nagyon alap igazából 20 éve nem hoz jelentős eredményt. A svédek ellen is akkor lettünk jobbak, amikor bejöttek a fiatalok és bátran játszottak. Mindenkinek el kell gondolkozni ezen! A mai kézilabdához több bátorság szükségeltetik.

És egyéniségek, mint a parádézó kapus, az utolsó percben is büntetőt védő Böde-Bíró Blanka, a rendíthetetlen ólomkatonaként küzdő Klujber Katrin, de nincs például Görbicz Anita típusú világklasszisunk, mint korábban. Egyetért a Jochapress-nek korábban nyilatkozó legendával, a vb-ezüstérmes Kovács Péterrel, aki szerint vezér és átlövő kell?

Igen, természetesen. Több átlövő is kellene, a kézilabda erről szól. A többi poszton játszó nagyon fontos dolgokat tud végrehajtani a pályán, ám a lövők határozzák meg abszolút a végkimenetelt. Vezér  típusú játékost találni nagyon nehéz... Nem látom a mai magyar női mezőnyben, hogy ki lehetne. Az utóbbi időben próbálkoztunk azzal, hogy egy klub felé eltolódtunk, az a Ferencváros volt, és szerintem jogos is volt. De a Fradit most ez az edző probléma szétzúzta (a 15-15 évig irányító Németh András és Elek Gábor után a dán Martin Albertsen érkezett, de rövid, sikertelen időszak után lemondott – a szerk.), látszik, hogy a válogatottban is számításba vett Fradi-játékosok, főleg Klujber, Márton Géta és Bordás Réka nagyon rossz formában vannak önmagukhoz képest. Úgy hallottuk, hogy nem volt jelentős munka és leépültek.   

Van idő az áprilisi olimpiai selejtezős tornáig, amelyen egy erős európai csapat mellett Japán és Kamerun lesz az ellenfél, és két nemzet jut ki Párizsba. A játékosokat és a kapitányt a helyszínen megszólaltató Origo arról is beszámolt, lehet, Magyarországon lesz a torna. Mekkora lökést adhat ez a kínkeservesen, mégis hősiesen kivívott indulási jog?

Kedvező helyzetbe kerültünk, de azért nem adnám írásba, hogy ez azért annyira egyszerű mutatvány lesz. Lehet, hogy nagyon komolyan meg kell majd szenvednünk az ázsiai és az afrikai csapattal. Nyilvánvaló, hogy ez az utolsó vb-meccs és a fordítás komoly fegyvertény, ami benne lesz a játékosaink fejében. Az a kérdés, majd a vezetés mennyire levonni a tanulságokat. Ez talán még fontosabb. 

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor