Az Aranycsapat és a 6:3 búvópatakként, a tiszta öröm forrásaként él bennünk. Rákosi közben „érkezett” és foglalta el helyét a kollektív tudattalanban, a közösségi-történelmi élmények oszlopcsarnokában, ahol aranytartalékként nyugszik azóta is. Kovács Gergő írása.
Aki azt gondolja, hogy az Aranycsapat léte, benne a hathármas, világraszóló sikerrel nem történelmi jelentőségű, csupán sporttörténelmi, az félreérti, vagy nem akarja érteni a történelem lényegét: mert
a történelem, ahogy a jó irodalom és a művészetek, a szimbólumokban bomlik ki – és élő időben az emberek szívében születik, majd az emlékezetben újra meg újra.
A valódi történelmet sem a politikatörténet sulykolása, sem a társadalomfétis ventillálása, sem a többi megközelítés nem hozza közelebb. Ez a történelem leírhatatlan, megint csak úgy, mint a minőségi szépirodalom: ebben a szavak csak evőeszközök, amelyek a szánkba juttatják az ételt. Ettől persze még lehetnek aranyból.
Napra pontosan 70 éve „történt meg” a 6:3 a londoni Wembley Stadionban, erre emlékezünk. A napot 1993-ban a magyar labdarúgás napjává nyilvánították, de valójában mindig is több volt annál. Szerényebb olvasatban
a pozitív, valamiért és nem valami ellen kibomló nemzeti büszkeség fontos állomása,
a szimbólumok szintjén pedig az összetartozás ünnepe, még hétköznapibban, maga a boldogság.
Új fejezet a világ labdarúgásában
A szikár tények: „1953. november 25-én, a londoni Wembley Stadionban játszotta «az évszázad mérkőzését» az angol futballválogatott és a legendás Aranycsapat, melyen a Puskás Ferenc vezette magyar nemzeti tizenegy győzött 6:3 arányban. A diadal történelmi jelentőségű volt, hiszen az angol futball addigi 90 éve alatt először fordult elő, hogy egy kontinensről érkezett válogatott saját otthonában győzze le Angliát” – emlékezett meg korábban az MLSZ.
Kevesebben tudják, hogy az eseményhez – amit a szigetországi szövetség fennállásnak 90. évfordulója alkalmából rendeztek –
Rákosi Mátyás engedélye is kellett. Az aggódó diktátort Sebes Gusztáv szövetségi kapitánynak kellett megnyugtatnia,
hogy nem okoznak csalódást és budapesti visszavágó is lesz. Így történt.
A legendás londoni mérkőzés kezdője: Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai II. László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán. Jegyezzük meg: a klasszikus Aranycsapat kezdőként mindössze négy alkalommal lépett pályára veretlensége idején, vagyis 1950. május 14. és 1954. július 4. között.
A szakértők szerint az Aranycsapat új fejezetet nyitott a világ labdarúgásában. A Wembley-ben az angolok is esélytelennek bizonyultak az addig ismeretlen formációban játszó Aranycsapat ellen. „Sebes Gusztáv játékosai ugyanis
villámgyorsan tudtak támadásból védekezésbe, majd visszaváltani,
a középpályás sor előrébb és hátrébb elhelyezkedő játékosai segítségével pedig mindkét esetben hatékonyabban tudtak játszani az ellenfélnél” – írják. A teljesség igénye nélkül az újítások közé tartozott még a védőknek besegítés középpályáról, Hidegkúti hátravont szerepe középcsatárként, és az akkoriban általános kötött posztok megbontása: Czibor balszélsőként olykor a jobbszélen cikázott, a balösszekötő Puskás meg a jobbösszekötő helyén tűnt fel.
„Költők, írjatok verseket!” – korabeli sajtóvisszhang
A mérkőzés estéjén az angol Evening Standard magyar címmel közölt cikket, ékezetek nélkül: „Micsoda csapas”, írták a fekvő kapus képe fölé. A Times ezt írta: „A magyarok történelmet írtak azzal, hogy földön, levegőben és taktikában egyaránt megverték Angliát.” A Daily Mail pedig ezt: „Az angol játékosokban csalódott
közönség bámulattal adózott a magyarok lenyűgöző labdaművészetének.
Húsz éve nem láttak olyan labdarúgást Angliában, mint amilyent a magyarok bemutattak, akik klasszisokkal múlták felül az angolokat.”
Íme, az olasz Corriere Dello Sport kommentárja:
„Ami nem történt meg 90 évig, arra most elég volt 90 perc. A magyaroknak elegendő volt egy félóra, hogy a szó szoros értelmében megsemmisítsék a brit oroszlánt”.
„Költők, írjatok verseket!” – kiáltotta Szepesi György a meccs végén. A reakció árulkodó: hatszáz verset postáztak a Népsport szerkesztőségébe! Zelk Zoltánt versének kezdősorait idézzük:
„Alighogy átszállt a határon
a győzelem, az a hat-három
s fáradtan a nagy drukkolástól
ledőlnék, egyszer csak rámszól
a rádió és arra biztat, hogy verset írjak…
Hát írok is. Miért ne tenném,
miért ne váljon ez az eredmény
ez a diadal verssorokra,
miért ne mondhassam rímmel szólva,
hogy milyen szívvidítóan jó volt
hallani azt a hat magyar gólt!
S a nagyképűség, ha legyintne?
Mit tudja ő, mily kedves kincse
a felnőtt embernek a játék!”
Mohács, Trianon, kommunisták, Aranycsapat
Az Aranycsapat és a 6:3 búvópatakként, a tiszta öröm forrásaként él bennünk, legalábbis az ország nagyobb részében: Muhi, Mohács, Világos, Trianon, a nyilasok után,
Rákosi közben „érkezett” és foglalta el helyét a kollektív tudattalanban, a közösségi-történelmi élmények oszlopcsarnokában, ahol aranytartalékként nyugszik azóta is.
Az Aranycsapat-jelenség elementáris erejét semmi sem bizonyítja jobban, mint a tragédia, amit a világbajnoki döntő elveszítése okozott a németek ellen, 1954-ben, és amely vereség „országos gyászt” okozott. (Máig fáj.)
Ám a végső szó a boldogságé: a 6:3-ban kicsúcsosodó történelmi esemény
kezdetben talán szépségtapasznak tűnt, de kiderült róla, hogy tőkesúly
– egyensúlyt biztosít, ott segít, ahol kell. Szerény véleményem szerint
a hasonló mozzanatokra támaszkodva emelkedhetünk ki az öröknek hitt nemzeti (nem pedig nemzethy) gyászból,
a hasonló momentumok biztosítanak energiát ahhoz, hogy újrafessük az önmagunkról fekete-barna-szürke színekkel alkotott képet, hogy kezeljük a folyton és kizárólag magunkat hibáztató, magunkat lesajnáló, magunkat megvető pszichózisunkat.
Ezekből a senki ellen nem irányuló, mások mellett önmagunkat is szeretni képes nemzetegyesítő mozzanatokból kevés van, évszázadonként egy-kettő, vagy annyi se. Becsüljük meg őket.
Íme, az „évszázad mérkőzése” teljes egészében:
Nyitókép: Képernyőmentés, MLSZ
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Kabaréba illő gólok és hihetetlen történetek.
A hazai sportági szövetségek ismét megválasztották az esztendő legjobbjait.
A festményeket, grafikákat és szitanyomatokat december 16-ig bárki ingyenesen megtekintheti.
Ismét vereséget szenvedett hazai pályán a Real Madrid.
Kiderült, hogyan kerültek Zalaegerszegre a dél-amerikaiak.
„Az átigazolása majd alapjaiban változtatja meg a magyar futball megítélését a nemzetközi piacon.”
A Katar-gate kapcsán lefülelt Eva Kaili úgy gondolta, a mostani a legjobb alkalom előhozakodni azzal, hogy ő igazából áldozat.
Lukasenka és Putyin szomszédja határozott lépéseket helyezett kilátásba.
