Nagyon kiakadt Ukrajna a FIFA-ra, bocsánatkérést követel
A Nemzetközi Labdarúgó szövetség olyan térképet használt, amelyen a Krím Oroszországhoz tartozik.
Ráadásul a szurkolókat elfelejtették erről az egészről megkérdezni.
Gianni Infantino nemrég szinte párás szemmel hozta a világ tudomására a FIFA legújabb zseniális tervét. Eszerint a 2030-as labdarúgó-világbajnokság
fő házigazdája Spanyolország, Portugália és Marokkó lesz, de Argentínában, Uruguayban és Paraguayban is rendeznek majd mérkőzéseket.
Állítólag a dél-amerikai pályázat mellett szólt, hogy a legelső, 1930-as futball-vb-t Uruguayban rendezték, így száz év elteltével ismét a kontinens adna otthont a világ legnagyobb sporteseményének. Ugyanakkor az észérvek inkább a spanyol-portugál-marokkói pályázat mellett sorakoztak, mind az infrastruktúrát, mind a kész vagy éppen felújítás alatt álló stadionokat tekintve.
Illetve hát az észérv kifejezés azért erősen túlzó ebben az esetben, tudniillik az indoklást olvasva kifejezetten olyan érzése támadhatott az embernek, hogy
a rációt a döntéshozók valahol a garázsban hagyták, amikor a FIFA Tanácsa kimunkálta ezt a pazar tervet:
„Figyelembe véve a legelső világbajnokság történelmi kontextusát, a FIFA tanácsa egyhangúlag megállapodott arról, hogy Uruguay fővárosában, Montevideóban egyedülálló centenáriumi ünnepséget rendez, emellett egy világbajnoki mérkőzést is, valamint egy-egy másikat Argentínában és Paraguayban”.
Az első tételt az évszázados visszaemlékezés miatt még csak-csak megértjük, de a másik két ország egy-egy mérkőzéssel vajon miféle gondolatmenet mentén került a képbe?
A FIFA szerint a tervben az is jó, hogy annak keretében „Afrika és Európa nemcsak a labdarúgás ünneplésében egyesül, hanem egyedülálló társadalmi és kulturális kohéziót is teremt. Micsoda nagyszerű üzenet a békéről, a toleranciáról és a befogadásról!”
Nos, a szervezet svájci-olasz elnöke itt valószínűleg erősen a saját hatása alá került – azon szurkolók lelki békéjével viszont már bizonyosan kevesebbet foglalkozott, akiknek tehát a meccsbelépők ára mellett ezúttal a repülőjegyek árát is össze kell majd spórolniuk a 3 kontinens és hat ország helyszínei közötti őrült ingázáshoz.
Ráadásul az esemény értelemszerűen rengeteg csapatot, kísérőt és médiamunkást mozgat meg –
vajon belegondoltak ezek a bölcs vezetők abba, hogy a világbajnoksághoz köthető repülőutak karbonlábnyoma mekkora környezeti terhelést jelent majd a világ számára?
Vagy esetleg elektromos rollerrel tegyék meg a szereplők és a szurkolók az országok és kontinensek közötti távolságokat?
Szóval én személy szerint a játékosokkal, a szurkolókkal meg a vízilovakkal is vagyok; egyrészt az időzónákhoz való alkalmazkodás haza fogja vágni a játékosokat, akiknek pedig épp hogy csúcsformában kéne lenniük, másfelöl
köszönjük az összes környezetvédő szervezet nevében is ezt a bölcs és környezetkímélő döntést.
2023-ban, a közelmúltban lezajlott budapesti atlétikai világbajnokságon a Nemzetközi Atlétikai Szövetséggel (WA) karöltve éppen azért csökkentettük a szállodák és a Nemzeti Atlétikai Központ között közlekedő médiabuszok számát a normális napi hat járatról háromra – mondván, akinek ez kevés, az választhatja az akkreditációval ingyenesen igénybe vehető budapesti közösségi közlekedést –, mert
ezzel is zsugorítani szerettük volna az atlétikai világbajnokság karbonlábnyomát.
Ezek után halkan kérdezem, hogy egy ekkora szervezet, mint a FIFA, egy hét évvel később rendezendő világesemény kapcsán hogyan negligálhatja ilyen mértékben a fenntarthatósági és környezetvédelmi szempontokat?
Vagy netán valamelyik légitársaság lobbizta be magát a döntéshozók kegyeibe?
Ez a gyanú egyébként már akkor is felmerült bennünk, amikor a 2026-os labdarúgó vb-t ítélték oda a nyilván „kicsinyke” távolsággal operáló Mexikó–USA–Kanada-pályázatnak.
Volt szerencsém beszélgetni jó néhány olyan argentin szurkolóval, aki szinte mindenét pénzzé tette, hogy a tavalyi katari világbajnokságra elkísérhesse kedvenceit;
ezek az emberek inkább igénytelen szálláson aludtak és alig ettek, csak hogy a belépőjegyek árát kigazdálkodhassák. Rájuk ki gondol?
És a környezeti terhelést sincs mivel magyarázni. Erre sem az Infantino-féle „egy megosztott világban a FIFA és a labdarúgás egyesít” lózung, sem pedig az inkluzívitás, a tolerancia és befogadás hívószavai nem elegendőek.
A nyitóképen: Gianni Infantino, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA elnöke
MTI/EPA/UEFA/Richard Juilliart