Az eredményjelzőt nem lehet letakarni, még az interneten sem. Ideje megérteni pár dolgot.
Pár napja kifejtették nekem, hogy a magyar foci ezer sebtől vérzik: kizárólag Rossi taktikája, a honosítások és a lehető legkoraibb külföldi nevelések tartják bennünk a lelket – úgy, ahogy, hiszen
az elmélet szerint a középcsapatok alsó régiójához tartozunk – és különben is, Szoboszlai csak hátrafelé passzol.
Igen, ez is egy nézőpont. Azt hittem, ez a nézőpont már nem létezik, de tévedtem.
Ez engem mellbe vágott, főleg a külföldi, magyar fociról és Szoboszlairól való statisztikák és elemzések tükrében, de ennek is van alapja, legalábbis akkor, ha kiszemezgetjük a rosszat a jóból. (Egyébként miért is baj az, ha eredményesen honosítunk, Szoboszlai korán külföldre került, és a válogatott szövetségi kapitánya zseniális taktikus?) Van ebben a önkeserítő szemezgetésben gyakorlatunk, azt is mondhatjuk, hogy csak abban van. Látni, érezni a kellemetlent, fölszippantani, letüdőzni és telekürtölni a világot azzal, hogy valami mennyire el van cseszve.
Fölsétálni egy magyar kiszögellés csúcsára, körbenézni és lepontozni a kilátást, ami a Dunakanyarra néz: hatésfeles, belelógnak a fák.
(Egyébként nem, Szoboszlai nem csak hátrafelé passzol. Ide most nem írok érveket, elég hozzá két szem.)
Az meg a másik nézőpont, ha ránézünk a táblára és elhisszük, hogy jogunk van örömet érezni. Lehet itt filozofálni, meg a magyar foci strukturális problémáit elemezni – amire égető szükség van, mármint a folyamatos, kőkemény kritikára – de álljunk már meg egy pillanatra és mondjuk ki: a legnépszerűbb magyar sport, a legfontosabb magyar márka külföldön és idehaza, az eredményeket és a mutatott játékot nézve meredeken és hosszú évek óta fölfelé tart. Aztán ha ezt elismertük, lepontozhatjuk a zebegényi kilátást. Talán a történelmi, szerbek elleni siker átlendíti a kételkedőket a holtponton.
Mert ez a meccs más volt. Olyan, mint egy felnőtté avatási szertartás, ahol visszafordíthatatlan dolgok történnek.
Az októberi nyárban sétáltunk a stadion felé, újra hatvanezren. Még sosem szólt így a Nélküled. Volt iram, volt játék, volt tét: kimondva, kimondatlanul a csoportelsőséget célozta meg a stadion népe.
Csoportot a spanyolok, az angolok, a németek, a horvátok szoktak nyerni.
Őket szokták az Európa-bajnokságokon az első kalapból húzni.
Aztán megérkezett Rózsa Sándor, a hidegrázós himnusz, jöttek a csodagólok, Sallai és Szoboszlai világklasszis megmozdulásai, a szerb nyomás, a magyar lélek, a fokozódó feszültség, a vibrálás, a győzelem – és minden egyes gólnál egy pohár sör a nyakunkba, ugyanis a szerb tábor alatt ültünk. Szerintem ennyi belefér, a barátnőm szerint nem, de ő kapta a nagyobb adagot. A szenvedély a futball része, és nem vagyunk egyformák. Amíg nem Kalasnyikovval lövöldözünk egymásra, részemről rendben van a dolog. Főleg, hogy 2:1 ide.
Már megszoktuk, hogy minden meccsen szintet lépünk – most tanuljuk azt, hogyan kell csoportelsőnek lenni.
Meg lehet szokni, hogy futballtörténelmet írunk.
A kérdés egyszerű: miért verünk meg mindenkit, aki szembejön? Miért irigykedik erre az infrastruktúrára, eredménysorra csaknem az összes szomszédunk, Szerbiától Romániáig? Nem lehetséges, hogy egy páratlan mértékű fejlődésről beszélhetünk, javítandó problémákkal, amiket senki sem titkol el? Azt hiszem, ha megnyerjük a csoportunkat, ezekre a kérdésre már nem is kell válaszolni. Csak a táblára nézni és tovább menni az úton.
Nyitókép: Rádi Nikolett
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Már meg sem szólalhat, mert kiakadnak rá.
Arra irányítanám rá a figyelmet, hogy mennyire könnyű a Meta segítségével befolyásolni a választópolgárokból álló tömeget.
Borzalmas formában a csapat.
Vajon meddig marad Arne Slot?
Ismét őszinte volt.
Az egy évvel korábbi BL-nyolcaddöntőhöz hasonlóan ezúttal a negyeddöntőben is a párizsiak dominálták a Vörösök elleni hazai meccset. Rendkívül egyoldalú volt a PSG–Liverpool találkozó, amelyen a hajráig voltak a pályán a magyarok.
Aki csak pár másodpercet késett, lemaradt.
Dobrev Klára legújabb Facebook-bejegyzésében arról számolt be, hogy a korábban megnevezett két, tiszás politikus – Gerzsenyi Gabriella és Hajdu Márton – mellett további három személyt is azonosítottak, akik az Európai Bizottságnál kémkedtek.
