Mondo Duplantis világcsúcsa elmaradt, helyette minden idők legnívósabb rúdugró versenyét kapta Budapest

Nagyon jót tett a férfi rúdugró mezőnynek, hogy Mondo Duplantis kivételesen nem tűnt teljességgel legyőzhetetlennek a verseny előtt. A szám uralkodó olimpiai, világ- és Európa-bajnoka, világcsúcstartója, aki sokszor akkor száll egyáltalán csak be a versenybe, amikor a mezőny már a dobogóig rostálódott, a Budapest előtti két versenyén magához képest rosszul ugrott. 

Azaz nagyjából úgy, mint a világ második-harmadik legjobbjai. Az egyik Gyémánt Liga-versenyt azért így is megnyerte, de a másikon még ki is kapott. Ez a motiváció az utolsó felkészülési hetekre félelmetes erőben lévő üldözőket adott ki. 

 A francia Collet 595 centiméterig minden magasságot elsőre vitt át. Ilyen teljesítmény a történelem bármely versenyén dobogót ért volna. Colletnak tegnap egy ötödik helyet csak. 

Az ausztál Kurtis Marschallnak élete legjobb ugrása, az 595 magasság kellett a bronzéremhez. Soha ilyen magasság nem kellett a harmadiknak, főleg, hogy tegnap ez is csak egy holtversenyes éremhez volt elég. Az amerikai Nielsennel osztozkodott. A legnehezebb dolga a fülöp-szigeteki(!) John Obienának volt. Ő a hat métert is átvitte, beállítva a saját Ázsia-csúcsát. Rióban fordult elő először az olimpiákon, hogy ennél nagyobb ugrás kellett az aranyhoz. Budapesten csak arra volt elég, hogy ugrassa még Duplantist. 

Aki viszont nem volt verhető: amíg Obiena versenyben volt, Duplantis mindent elsőre vitt át. Így a fülöp-szigetekinek muszáj volt nekifutnia egy 10 centis egyéni csúcs javításnak, a 610 centinek, amit eddig csak Bubka és Duplantis ugrottak meg valaha.

Obienának három nekifutás kellett, hogy egyáltalán le merje szúrni a rudat egy ilyen magasság alatt. Aki kint volt a stadionban, egy pillanatig sem csodálkozhatott. Kétemeletnyi magasságba feldobatni magadat egy hatméteres műanyagdarabbal – ehhez kicsit őrültnek is kell lenni. Harmadikra már csak az önbecsülése miatt felugrott Obiena, de ezen a napon az ezüstnél több nem volt elérhető.

 Amikor ennyire közel jár valaki, hogy sikerüljön, mint mind a három kísérleténél Duplantis, akkor a legkisebb előzmények is szerepet játszhatnak. Talán pont az vett ki belőle egy icipicit többet, hogy sokáig volt kérdés, sikerrel jár-e az első globális címvédése. Mert bár nyilvánvaló volt az első ugrástól, hogy a többiek felett van, mint szinte mindig, neki nem szabad így gondolnia rá. Egy hiba, és egy kiugró eredmény valaki mástól, és onnantól hatalmas nyomás alatt ugrott volna a svéd.

Ha választani kellett volna, ezt lett volna érdemes. Egy nagy létszámú, világbajnoki címért is folyó, dobogóért kegyetlenül éles verseny teljesebb élmény, mint egy díszelőadás, aminek a végén Duplantis megdönti a világcsúcsot. Azokat úgyis még évekig továbbjavítja, csak az utolsó fog igazán számítani közülük. Ezen a véleményen valószínűleg a közönség is osztozik. Eksztázis uralkodott a lelátókon. 

Az atlétikai vb zárónapján a női magasugrás, 800 méter és 3000 méter akadályfutás, a férfi 5000 méter és gerelyhajítás, illetve a két 4x400-as váltó döntőit rendezik a Nemzeti Atlétikai Központban.

Nyitókép: Jean-Marie Hervio / KMSP