A világcsúcstartó Duplantisnak már a megvédett világbajnoki címmel a zsebében három igen jó kísérlete volt a világcsúcs-javításra. Egyikkel sem jutott át, de nem bánkódhattunk: soha ilyen színvonalas rúdugró-versenyt még nem rendeztek. A sportoló szerint ez a közönségnek is nagyban köszönhető.
Nagyon jót tett a férfi rúdugró mezőnynek, hogy Mondo Duplantis kivételesen nem tűnt teljességgel legyőzhetetlennek a verseny előtt. A szám uralkodó olimpiai, világ- és Európa-bajnoka, világcsúcstartója, aki sokszor akkor száll egyáltalán csak be a versenybe, amikor a mezőny már a dobogóig rostálódott, a Budapest előtti két versenyén magához képest rosszul ugrott.
Azaz nagyjából úgy, mint a világ második-harmadik legjobbjai. Az egyik Gyémánt Liga-versenyt azért így is megnyerte, de a másikon még ki is kapott. Ez a motiváció az utolsó felkészülési hetekre félelmetes erőben lévő üldözőket adott ki.
Öten ugrottak a minden rúdugró életében fontos mérföldkövet jelentő 6 méteres magasságra a budapesti világbajnoki döntőben. Soha ennyien egyetlen versenyen sem.
A francia Collet 595 centiméterig minden magasságot elsőre vitt át. Ilyen teljesítmény a történelem bármely versenyén dobogót ért volna. Colletnak tegnap egy ötödik helyet csak.
Az ausztál Kurtis Marschallnak élete legjobb ugrása, az 595 magasság kellett a bronzéremhez. Soha ilyen magasság nem kellett a harmadiknak, főleg, hogy tegnap ez is csak egy holtversenyes éremhez volt elég. Az amerikai Nielsennel osztozkodott. A legnehezebb dolga a fülöp-szigeteki(!) John Obienának volt. Ő a hat métert is átvitte, beállítva a saját Ázsia-csúcsát. Rióban fordult elő először az olimpiákon, hogy ennél nagyobb ugrás kellett az aranyhoz. Budapesten csak arra volt elég, hogy ugrassa még Duplantist.
Aki viszont nem volt verhető: amíg Obiena versenyben volt, Duplantis mindent elsőre vitt át. Így a fülöp-szigetekinek muszáj volt nekifutnia egy 10 centis egyéni csúcs javításnak, a 610 centinek, amit eddig csak Bubka és Duplantis ugrottak meg valaha.
Itt látszott milyen félelmetesen nehéz dolog az, amit Duplantis könnyűnek láttat.
Obienának három nekifutás kellett, hogy egyáltalán le merje szúrni a rudat egy ilyen magasság alatt. Aki kint volt a stadionban, egy pillanatig sem csodálkozhatott. Kétemeletnyi magasságba feldobatni magadat egy hatméteres műanyagdarabbal – ehhez kicsit őrültnek is kell lenni. Harmadikra már csak az önbecsülése miatt felugrott Obiena, de ezen a napon az ezüstnél több nem volt elérhető.
Duplantis így háromszor kísérletezett a saját világcsúcsának megdöntésére.
Amikor ennyire közel jár valaki, hogy sikerüljön, mint mind a három kísérleténél Duplantis, akkor a legkisebb előzmények is szerepet játszhatnak. Talán pont az vett ki belőle egy icipicit többet, hogy sokáig volt kérdés, sikerrel jár-e az első globális címvédése. Mert bár nyilvánvaló volt az első ugrástól, hogy a többiek felett van, mint szinte mindig, neki nem szabad így gondolnia rá. Egy hiba, és egy kiugró eredmény valaki mástól, és onnantól hatalmas nyomás alatt ugrott volna a svéd.
Ha választani kellett volna, ezt lett volna érdemes. Egy nagy létszámú, világbajnoki címért is folyó, dobogóért kegyetlenül éles verseny teljesebb élmény, mint egy díszelőadás, aminek a végén Duplantis megdönti a világcsúcsot. Azokat úgyis még évekig továbbjavítja, csak az utolsó fog igazán számítani közülük. Ezen a véleményen valószínűleg a közönség is osztozik. Eksztázis uralkodott a lelátókon.
Duplantist mindig nagy rajongás övezi, de az M4-nek adott nyilatkozatában külön kiemelte, mit jelentett pluszban, hogy verseny volt, és hogy mennyire ki tudott magáért tenni a közönség.
Az atlétikai vb zárónapján a női magasugrás, 800 méter és 3000 méter akadályfutás, a férfi 5000 méter és gerelyhajítás, illetve a két 4x400-as váltó döntőit rendezik a Nemzeti Atlétikai Központban.
Nyitókép: Jean-Marie Hervio / KMSP
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Nemrég aratta élete legnagyobb győzelmét…
Nem volt leszakadva az élmezőnytől, de így is földöntúli bravúrnak számít, hogy megnyerte a versenyt.
Ilyen hibát még a magyar klasszis sem látott.
Molnár Attila nem jutott be a fináléba.
Pályafutása során harmadszor.
Armand Duplantis a harmadik kísérletére megugrotta a 630 centimétert.
Röhögjön a Népszava inkább azokon a kormányfőkön, akik lehazudják a csillagokat is az égről a saját lakosságuk előtt. Horváth K. József írása.
A riporter szerint már az elképesztő, hogy a balos szervezet szerint jelenleg nincsen ennél fontosabb dolga az Európai Tanács elnökének.
