A tragikus első negyed után nem lehetett meg az Eb-bronz, nincs más hátra: irány az olimpia! Franciaország – Magyarország 82:68

Ez az! Kiss Virág két kosarával mi léptünk el az elején (4:1). Az Európa-bajnokság eddigi szakaszában jobban dobtuk a hármasokat ellenfelünknél (ebben az egyetlen mutatóban voltunk jobbak náluk), nem csoda, hogy Studer Ágnes egy hármassal nyitott, igaz, Touré révén a franciák is egy trojkával válaszoltak – ám még mindig 7:6 ide! Ilyen kezdés után nem sejthettük, hogy az első szakaszban ezzel el is lőttük a puskaporunkat. Nem elég, hogy ellenfelünk egy 9:0-s sorozattal folytatta, mi - érthetetlenül - továbbra is a hárompontos dobásokat erőltettük, nem véletlen, hogy a negyed végén 11 mezőnydobásból mindössze három pont ment be –

Fogadkozás ide, fogadkozás oda, a vége még rosszabbul nézett ki, hiszen az első negyedet 26:8-cal zárta a francia válogatott…  

A második negyed – Lelik Réka és Goree Cyesha hármasai ellenére - sem kezdődött jobban, hiszen a 13. percben már 35:14 volt az állás. Érthetetlen, hogy a büntetőket miért nem tudtuk eredményesebben dobni: az első ötből csak kettő ment be…

Kiss Virág legalább akciókból eredményes volt, de a mérkőzés 15. percben még mindig nagy volt a különbség, 38:19 az állás, de nézzük a pozitívumokat is: 27 százalékról 30-ra ment fel az eredményességünk, igaz közben az állás már 42:22-re módosult…

Közben egy francia időkérés után a gallok megrázták magukat, és másfél perccel a vége előtt újra 20 pont fölé kúszott a különbség: 47:26 oda, a negyed vége ugyan 49:30 - de hát ez sovány vigasznak tűnik…

 A harmadik negyedet villámgyorsan egy Goree-kosárral kezdjük, de Studer – és a magyar válogatott - büntetőfóbiája tovább tart: első számú irányítónk hiába dob be egy „góljó” trojkát, a plusz három büntetőből csupán egyet értékesített. Őrület!

Ezzel együtt a harmadik negyed ezen szakaszában  - elsősorban Kiss Virág révén – rendkívül eredményesen játszottunk, egy 7:2-es sorozatot produkáltunk, nem csoda, hogy francia időkérés következett…

A 35. percben 53:39 volt az állás, miután Kiss Virág újra remekül teljesített, és egy újabb Studer-tripla után feljövünk mínusz kilencre!

Mindeközben több mint jelzésértékű: mindössze 41 százalékkal dobtuk a büntetőket, míg a franciáknál ez a mutató 81 százalék…

Ezzel együtt 19:12-re megnyertük a harmadik negyedet, a játékrész végén csupán 57:45-re vezetett ellenfelünk, és ekkor már csak azért is reménykedhettünk a bravúrban, hiszen volt már olyan a kosárlabda-történelemben (nem is ritkán), hogy egy csapat az utolsó negyedben le tudta dolgozni a 12 pontos hátrányát!

Nem véletlen, hogy az utolsó negyed elején megrázták magukat a gallok, az első másfél perc után tizenhat pontnyira nőtt a különbség (65:49). Válogatottunk egy Kiss Virág góljó-kétpontossal próbált ugyan felzárkózni, de csak nem hagynak feljönni minket a franciák, a 34. percben 71:55-re vezettek, persze, hogy újra Székely Norbert egypercesét hallgathattuk…

Az időkérést követően a franciák rutinosan tartották az előnyüket, három perccel a vége előtt már abszolút az ő kezükben volt a mérkőzés (nem, mintha eddig nem így lett volna..), mindenesetre három perccel  vége előtt 73:60 volt az állás…

Ezzel együtt másfél perccel a vége előtt felcsillant egy kis reménysugár, hiszen feljöttünk 74:65-re, ezúttal a francia szövetségi kapitány, Jean-Aimé Toupane időkérését hallgathattuk…

De a francia válogatott sokkal jobb együttes annál, hogy egy ekkora esélyt kihagyjon, végül a gallok 82:68 nyerték meg a meccset, így a magyar válogatott – 1997 után – végzett egy Európa-bajnokságon újra a negyedik helyen.

Irány az olimpiai selejtező, és van még egy kérésünk: ne kelljen 26 évet várnunk az újabb Európa-bajnoki bronzmeccsre!

Nyitókép Fájdalmas vereség volt... Fotó: MTI/Kovács Tamás