Ez fájt! Az UEFA jól kibabrált Szoboszlaiékkal
A 2026-os labdarúgó-világbajnokság európai selejtezőinek sorsolásán a Nemzetek Ligája-osztályozós válogatottjai automatikusan négycsapatos csoportokba kerülnek.
Korábbi szövetségi kapitányoktól, válogatott játékosoktól kérdeztük: mitől lett ilyen jó a selejtezőket Bulgária ellen könnyed sikerrel indító magyar nemzeti együttes?
A magyar válogatott kapcsán folyamatos építkezésről és fejlődésről beszélhetünk. Emlékszem, miután 2019 októberében Horvátországban 3-0-ra kikaptunk, Marco Rossi úgy döntött, hogy a három belső védős rendszerre térünk át, ami nem volt véletlen, hiszen 2017-ben a Honvéddal is e védelmi felállással nyert bajnoki címet. A magyar válogatottnak is jobban fekszik ez a stílus. Amikor a nemzeti csapat elindult ezen az úton, szép lassan jöttek az eredmények is, nyilván ehhez – amint a szövetségi kapitány is említette – kellett egy egység, a szakmai stábon kívül a játékosok elhivatottsága és persze, a szerencse is.
Mindehhez még hozzátenném a türelmet is,
hiszen amikor Albániától oda-vissza kikaptunk, kicsit csönd lett Marco Rossi körül, de okos dolog volt kitartani mellette,
letisztultak bizonyos dolgok. A sikerekhez elengedhetetlen volt, hogy fiatal játékosaink félévről-félévre fejlődjenek,
Szoboszlait ilyen jól még nem láttuk játszani.
Ha pedig ő valamilyen oknál fogva nem tudott pályára lépni, Kalmár Zsolt vagy éppen Sallai Roland is remekül helyettesítette például a Nemzetek Ligájában. Rendkívül fontos tényező még Willi Orbán személye, aki a Rossi-éra harmadik mérkőzésétől, egy görögök elleni Nemzetek Ligája-mérkőzéstől a válogatott rendelkezésére áll, és aki egy rendkívül karizmatikus és jó futballista.
Persze, kihagyhatatlan a szurkolótábor is, amely már a 2016-os Eb-selejtezők során a csapat mellé állt, de az elmúlt évek eredményei tovább fokozták a válogatott népszerűségét.
Ritkán használom a „tökéletes” kifejezést, de a Bulgária ellen látott produktum az volt:
a remek labdakihozatal, támadásfelépítés és helyzetkihasználás mellett a védekezésünk is megfelelően egységes és agresszív volt. Ha ugyanezt a minőségi játékot tudjuk majd nyújtani egy jobb képességű ellenféllel szemben, akkor el lehet mondani, hogy megint egy nagyot léptünk előre.
Az Európa-bajnoki és a Nemzetek Ligája-sikerek jól összerázták a magyar válogatottat. A bolgárok elég harmatos csapat benyomását keltették, taktikailag teljesen zoknik voltak, hiszen aki ennyire szabadon hagyja játszani Szoboszlai Dominikot – pláne hazai környezetben, telt ház előtt – az nem ért a futballhoz. Összejött minden: Orbán Willi remekül irányította a védelmet,
Szoboszlait – Marco Rossihoz hasonlóan – én sem láttam még ilyen jól játszani,
az agresszív játékunkkal pedig – főleg az első félidőben – hibára kényszerítettük az ellenfél védelmét. A második félidőben kicsit visszavettünk, de ez sem sokat segített a bolgárokon. A lényeg, hogy a jobb képességű riválisok ellen is hasonló teljesítményt kell majd nyújtanunk.
A litvánok kőkeményen védekeznek, Montenegró nehezen verhető, Szerbia pedig már eddig is bizonyította, hogy kimagasló képességű együttes.
A további mérkőzéseken döntő lesz, hogy a pálya közepét még jobban kell uraljuk, és bár elöl vannak még kérdőjelek – ha nem is mindig nyerünk majd – úgy látom, totálisan jó úton járunk. A lényeg, hogy maradjunk szerények és alázatosak! Ha a szerencse sem hagy el minket nagy tételben merek fogadni, hogy a csoport első két helyén végzünk! Ezek a sikerek azért is fontosak, mert a nemzeti öntudatunk is erősödik.
A válogatott sikerének titka többek között, hogy felnőtt egy egészséges generáció, akik ráadásul európai elitklubokban pallérozódnak. Ide sorolhatjuk a Ferencváros nagyszerű nemzetközi szereplésében szerepet vállaló játékosokat is, hiszen nem véletlen, hogy Dibusz Dénes mellett Vécsei Bálint is egyre érettebb játékot nyújt címeres mezben is. S van egy nagyszerű szövetségi kapitányunk, aki rendre remekül megtalálja azokat a játékosokat, akik egymást kiegészítve egyre jobb teljesítményre képesek. A hétfő esti mérkőzésen jelentős különbség olt a magyar és a bolgár válogatott között, és
egyetértek Marco Rossival abban, hogy Szoboszlait még nem láthattuk ilyen jól futballozni címeres mezben. Élvezte a játékot, nagyszerű ritmusváltásai voltak, és lőtt egy csodálatos gólt.
Nyilván ahhoz, hogy az Európa-bajnokságra kijussunk, és ott eredményesen szerepeljünk, természetesen utol kéne érni a kontinens élcsapatait de ehhez még pár évre szükség lesz. De a csoportunkból azért simán tovább kell jussunk!
A magyar válogatott utóbbi években látott sikereinek egyik fő oka, hogy az alapembereink a klubjaikban is meghatározó játékosok lettek, így nem okoz nekik gondot, hogy 50-60 ezer szurkoló előtt is kimagasló teljesítményt nyújtsanak. Fontos tényező, hogy Marco Rossi rátalált olyan játékosokra is, akik kitűnően tudják helyettesíteni az esetleges hiányzókat,
így vált szinte kihagyhatatlanná Kerkez Milos, Dibusz Dénes remekül pótolta Gulácsi Pétert, de amikor Szoboszlai Dominik sérült volt, Kalmár Zsolt is gólokkal bizonyította rátermettségét,
valamint a szakmai stáb felfedezett olyan labdarúgókat is, mint Ádám Martin, Csoboth Kevin és Varga Barnabás, akik szintén beleillenek a válogatott „gyorspasszos” játékrendszerébe. Jó volt látni, hogy a Bolla – Szoboszlai kettős milyen remekül tud együtt játszani, de Kerkez és Sallai is számos alkalommal vitt lendületet a játékunkba.
Tegnap így foglaltuk össze Önöknek a győzelmet hozó első Eb-selejtezőt:
Szoboszlai kapcsán örömteli tapasztalni, hogy 22 évesen igazi kapitánya és vezére lett a magyar válogatottnak. Azt kívánom neki, hogy idővel egy igazán nagycsapatban is helytálljon, hiszen ez nem csak az ő karrierje, hanem a magyar futball szempontjából is rendkívül fontos lenne. Ami a jövőt illeti: a Szerbia és a Montenegró elleni mérkőzések nyilván nehezebbek lesznek, de abszolút látni, hogy a nemzeti csapat rendkívül egységes, a futballisták örömmel jönnek a válogatottba,
az pedig, hogy mindegyik posztra legalább két azonos képességű labdarúgónk van, abból a szempontból is hasznos, hogy senki sem kényelmesedhet el.
Gyakorlatilag két dolog történt: a srácok fantasztikusan felkészültek és a meghatározó játékosaink (elsősorban Szoboszlai Dominik, Willi Orbán és Nagy Ádám) a teljesítményükkel a csapat élére álltak. Dibusz is magabiztos volt, Willi Orbán a védelem vezére volt, a Vécsei – Nagy Ádám tengely remekül működött, Szoboszlai pedig megmutatta, hogyan kell vezérré válni, és persze, ne feledkezzünk el a két meccsen két gólt szerző Ádám Martinról sem. Bízzunk benne, hogy ennek lesz folytatása! Persze, mindehhez kellett egy „aranyos” bolgár válogatott is, amely behúzta a fülét, farkát, és megengedte, hogy csillogjunk, villogjunk. Nyilván a szünetben, az öltözőben az hangzott el, hogy tartsuk az eredményt, de talán nem kellett volna ennyire lelassítani a játékot.
A legfontosabb teendő: a csoportban minden rivális ellen ezt az agresszív, eredményes és meggyőző játékot nyújtsuk,
és akkor lesz még fesztivál Budapesten!
Nyitókép A képen nem látszik, de a gólszerző: Szoboszlai Dominik! Fotó: Mandiner/Trenka Attila