Nem éppen finom úriemberek nyerték a foci-vébét, de legalább boldogan ünnepelnek

A jó fiú, Lionel Messi a világ legáhítottabb kupájával a kezében. Ez az a kép, ami Katarnak minden pénzt megért. Ez az a kép, ami a futballtörténelem egyik legjobbját másfél évtizedig nyomasztotta, amíg valósággá nem vált. És ez az a kép, ami valósággá válván az internettörténelemben legtöbbet lájkolt poszt lett – most éppen 64 milliónál jár.

Messi a kupával fekszik-kel, no meg az elmaradhatatlan mate-teájával.

Mindeközben Buenos Airesben olyan utcabál tart napok óta, amilyenre csak a foci képes. 

A bulinak mindenki részese.

Eközben a vesztes Franciaország oldalán a döntőben mesterhármast szerző Kylian Mbappé már négy évre előre gondol. „Visszatérünk.”

Négy helyett öt éves ciklusokban gondolkozik Emmanuel Macron francia elnök, akinek dörgölőzését a pályán a vereség keservében nemigen fogadta tárt karokkal a legnagyobb sztár, Mbappé mellett a szövetségi kapitány Deschamps sem.

Ezután az öltőzben már jóval inkább helyén volt az, amihez nyilvánvalóan nagyon ért: a beszéd.

Mbappénak a rosszul időzített elnöki imázs-szerzésnél jóval súlyosabb pofátlanságokat is el kellett viselnie az elmúlt napokban. Már a pályán is az argentin-uruguayi focikultúra legszebb hagyományaihoz méltón provokálták őt:

Majd miután a francia csodagyerek különösen derékül emésztette meg, hogy egy mesterhármassal is világbajnoki döntőt lehet veszíteni, az argentinok kapusa – akinek már a díjátadón a tökéhez szorított Aranykapuskesztyűvel pár milliárd ember szeme előtt sikerült kiírnia magát a civilizált emberek köréből – az öltözőbeli ünneplésnél egyenesen beleállt Mbappéba. (Abba az Mbappéba, aki az utolsó egy órában négyszer vágta be mellette a labdát a hálóba.) Az argentinok vonatozása megáll, felkonferálják a suttyó poént: „Egy perc gyásszünet...” Jön Martínez: „...Mbappénak, aki ma megmurdált.”

Ezután Argentína az újságírókkal közös mixed zónán is udvariasan jutott át: az „írjatok csak, amit akartok, köcsög újságírók” refrénű népdallal az ajkukon. (Amely dal egyébként jogosan, a média által a létezésben ellehetetlenített Diego Armando Maradona védelmében született meg.)

Hát, valahogy így ünnepelte a harmadik világbajnoki győzelmét az a futballkultúra, aminek elkötelezett tagjai annyira büszkék a vébé egyik legocsmányabb jelenetére – amikor Messi a holland szövetségi kapitánynak, a rákbeteg Van Gaalnak mutat be –, hogy magukra tetoválják. 

Persze arról a csapatról van szó, amely képes volt egy tizenegyespárbajban kiejtett csapatot gúnyolni ünneplés közben.

Hasonlítsuk ezt össze avval, amikor Luka Modrić a „Szeretlek, fiam!” szavakkal vigasztalta a brazil Rodrygót a kiesés után.

Ernest Hemingway azt mondta, »A sport megtanít becsületesen győzni, vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít.«. Vagy ő tévedett, vagy az argentinok járnak tévúton. Jobb lenne a Nobel-díjasnak hinni. Mégha a világbajnokokat többen is lájkolják.

Nyitókép: Messit vállukra véve kopírozzák Maradona ikonikus ünneplését az argentin szurkolók.
Fotó: Jose Breton / NurPhoto via AFP